Motiváció

Mostanában elég húzós hétköznapjaim voltak. Pontosabban permanens péntekek. De menet közben elgondolkoztam azon, hogy egy ilyen stresszes és kimerítő időszak után hogyan tovább. Egyik variáció, hogy minden folydogáljon a maga medrében. Ez több szempontból nagyon veszélyes.

• nem tanulunk a hibáinkból 
• nem fogjuk tudni elkerülni ugyanezeket a hibákat és újra, meg újra elkövetjük majd azokat
• tehát végeredményben a permanens péntekek száma a végtelenségig fog nőni.

Szóval ez nem lehet megoldás.
Másik megoldás, hogy összegezünk, levonjuk a tanulságokat és majd minden másképp lesz. Ez pedig hatalmas munka, ami egy teljes működési modell újragondolását jelenti. Szokás szerint egy cégben erre nincs idő.
Marad egy épelméjű középút: felmérni a hibás döntéseket és a hozzájuk vezető utakat és megpróbáljuk észben tartani, hgoy máskor mit fogunk másképp csinálni.
Ez mind szép és jó. De az emberek mitől fogják elhinni ezeket a változásokat? Mitől lesz jobb nekik? Attól, hogy megint "csak" napi 8 órát kell dolgozniuk?

Erre a vonalra pörögtem rá. Van szerencsém egy vérprofi, lelkes és borzasztó jó csapattal dolgoznom. Nekem nagyon fontos, hogy egyenként is jól érezzék magukat a munkahelyükön. Ne csak egy gyárba járjanak, hanem egy közösségbe, ahol az amit ők hozzátesznek az egészhez számít és fontos.
Sok olvasgatás közben bukkantam egy érdekes motivációs koncepcióra: adjunk az embereknek heti 10%-nyi időt amiben ők dönthetik el, hogy mivel foglalkoznak.
Fontos, hogy ezek a célok egyeztetve legyenek, illetve a végkimenetelük is. Ne csak olyan, majd lesz belőle valami alapon működjön, hanem legyen egy konkrét cél, amit az adott ember szeretne elérni. Azért, hogy ne csússzon szét az egész nyilván nem árt egyeztetni és valamelyest a cég szempontjait is figyelembe venni.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy heti 4 órában "szabadfoglalkozás" van.

Próbálom kitalálni ennek a gyakorlati kereteit, mert nagyon kíváncsi vagyok ez a bagázs milyen projekteket választana magának. :)