Kaptam a családomtól egy gps-t.
Masszív, jól fogható, kényelmes. Külső elvárásoknak megfelel, valószínűleg nem törik össze az első kanyarnál amikor leszánkázik az anyósülés elé majd :)
Csak azon tanakodom mikor fogom használni. Merthogy egy iPhone-om van, lassan 1 éve. Ez a Főkütyü. Ez vette át az mp3 lejátszó szerepét. Sokszor fotózok is vele, amikor inkább a pillanat a fontos, nem a tökéletes minőség. (Sajnos itt vna még mit javítani. A Nokia N95 optikája fényévekkel jobb. Olyan profi fotók készíthetők vele....)
Már nincs nálam pendrive, hiszen ott a Főkütyü
És meglepően jól lehet vele internetezni. Ráadásul a macdoncikben a parkolóban is jó a wifi erőssége.
Tehát nagyon örülök, de abszolút nem látom mikor kellene ez nekem.
Tény, hogy a fent említett kanyarban ha az iPhone az anyósülés előtt kötne ki, akkor már utána csak alkatrésznek volna jó.
Elmerengtem azon, hogy furcsa módon egyre joban specializálódunk minden téren, mégis jelen van a vágy a szintézisre. Hiszen mikro megjelenik egy erre igazán képes kütyü, akkor világsiker lesz belőle szinte azonnal. ÉS itt nem csak arról van szó, hogy mindenki ugrik a legfrissebb dologra, vagy, hgoy milyen technológiai újítás az érintőképernyő. Hiszen az már jó ideje jelen van.
Maga a szintetizálás, Főkütyüvé avanzsálás az ami miatt instant világsiker lett az iPhone.
Lehet, hogy agyonspecializálódott tömegek helyett általánosan jól képzett szakemberekre lenne szükségünk akik átlátják a dolgaikat és tudják mikor van szükség a nagyon-szakikra?
Sajnos a programozók terén is azt látom, hogy kezd eltűnni az a fajta aki még átjárt a C/C#/.Net netán php és java nyelvek között. Most vagy egyik vagy másik. És ez szerintem baj. ELveszik valami nagyon fontos: az, hogy tudja mikor, miért és mit érdemes használni. A berögződése (tudása) határozza meg ezentúl a programot, a program jellegét, nem az igények. Nem lesz olyan controll, mert azt a Java nem tudja. és társai....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése