Forma és funkció

Blog...

Próbálom a szakmai életemet összefogni és komoly szakmai oldalt létrehozni. Legtermészetesebb, hogy a jelenleg nagy népszerűségnek örvendő blogolásba kezdjek. Blogolok már jó ideje, de magánban. Megosztom az életünk szilánkjait azokkal, akiket érdekel. De ez legföképpen egyfajta személyes napló, amit magamnak írok, hogy emlékezzem azokra az apróságokra amik ma fontosak, de tudom, hogy el fogom felejteni őket. Pl. mikor jött ki fiam első vagy épp 8. foga. Ugye, hogy nem egy olyan esemény ami bevésődik az ember agyába örök életre? Valljuk be, még az anyák agyába sem :) De akkor épp fontos, érzelmek kapcsolódnak, netán sztorik. Ezeket írogatom már 4 éve. Mert erre jó a blog.

Persze közben olvasom mások blogjait is. Gyűjteményes blogokat, magán és szakmainak mondott blogokat is.
És itt jön nekem a borzasztó konzervatív hozzáállásom. Talán életem egyetlen konzervatív része :)
Nekem a munka az munka. Nem keverendő össze a magánélettel. Szeretni lehet (sőt! szerencsés), de van e mellett baráti kör, család, hobbik,.....
A szakmai blogok jó részében a szakmaiság mellett nagyon nagy teret kap, érzésem szerint a szubjektív Én.
Olyan mesélős, anekdotázgatós, volt ügyfelekkel példálozgatós, barátkozósak sokszor az oldalak. Mert ez a web, ma. web 2.0, vagy 3.0, vagy épp akármennyi.
Mert folyamatosan online kell lenni, jelen kell lenni, mert lekésünk, lemaradunk, ....
Pedig nem. A szakmai oldalak egyik kritériuma az én szememben az időtállóság (nem évtizedekre feltétlenül, de hónapra,é vekre igen :)). Nagyon sok kritérium van, a helytálló információk, hasznosság, stb. De most elsősorban az jutott eszembe, hogy ha blog formában akarom a reputációmat tovább öregbíteni, akkor azt hogyan is tegyem? Nyilván kvaterkázós, kávéházi stílus jelleggel, de tartalom szempontjából legyen helyénvaló.

És itt buktam meg teljesen.1. Mert nem akarok kvaterkázni. A személyes stílus fontos, de az nem mindig kell, hogy olyan "jóbarátos" legyen. Más a célom. És bár egyre inkább leértékelődnek a klasszikus (hehe, mondom ezt egy viszonylag fiatal médiumra vonatkoztatva :)) website-ok, mégis az a megfelelő forma. Ott lehet cikkeket írni, ott vizuálisan is csoportosítani -segíteni- a látogatókat, terelni és irányítani. Adhatok címkefelhőt, és website esetében sem egy rossz ötlet ilyent alkalmazni, de a tematikus struktúra véleményem szerint elősegíti a mélyebb megértést. (Lásd cikkemet a mai webezési szokásokról) A blogokban felületesebb, rövidebb cikkek vannak. Nehezebb kifejteni, elmélyülni valamiben.

2. A blogok a mostani keresési szokásokat szolgálják ki és az individuum kibontakozását szolgálják.
Nem rosszabb vagy jobb egyik a másiknál. Nekem pusztán azzal van egy kevés problémám, hogy amint megjelenik valami új, ami trendi, a régi elavultnak minősül. Holott mindkettőnek van szerepe, helye.
Nem vitatom (hülye is lennék :)), hogy az elmúlt 10 évben drasztikusan megváltozott az internet arculata. Kevés olyan médium van ami ilyen sebességgel változott volna az évszázadok alatt. És kevés olyan van, amire igaz, hogy a közvetlen fogyasztók formálták volna jelentősen. Mert bár az újságokat is valamilyen szinten a felhasználók -olvasók- formálják, hiszen az eladott példányszámok alapján változtatnak a szerkesztőségben, de azért ezek a változások elég lassúak és nehézkesek, valamint erősen személyfüggők: ha a főszerkesztő személye nem alkalmas az alkalmazkodásra, akkor a példányszám, olvasói levelek, ... feedback süket fülekre talál és nem változik érdemben semmi.

Az internet esetében azonban pont az ellenkezője történik. Mindenki beleszól, mindenki alakít rajta. Ez tök jó, örülünk. Csak a mindenki néha kicsit buta, esetleg nem lát tovább a saját orránál. Még ez is tök rendben van, hiszem idővel kihull az amire nincs kereslet. A probléma az amikor nincs egy réteg, egy -szakmai, társadalmi- közösség akik az addigi értékeket átmentenék. Jelenleg mindenki fel akar ugrani a vonatra (angolba azért ez jobban kijön: jump on the bandwagon :)). Én most azt látom, hogy inkább megfigyelés zajlik. Remélem a jövőben azért megtalálja a helyét nemcsak az új, hanem a régiből az is ami erre érdemes.