ErgoMokus

Információgazdálkodás - közigazgatás

2011-06-30T05:49:00.000-07:00

Nagyon tág fogalomkör. Egy biztos, manapság már nem a szűkösség határozza meg. :)
Egy pici része érdekel most. Hogyan lehetne a közigazgatásban fellelhető információkat jól, közérthetően és könnyen hozzáférhetően tálalni?
Kezdjük az alapvetésekkel. meg kell határozni:

mikor
kinek
milyen

információra van szüksége?
Jelenleg egy közhivatalban dolgozom. Első kézből látom mi nem működik. Kifejezetten egyszerű feladatok vannak túlbonyolítva és bürokratizálva. Szerintem egyszerűen azért, mert a paranoia és a hozzá nem értés a legfelsőbb szinteken még mindig "alap". (Az alsóbb szinteken az igény és akarat megvan egyébként, amennyire látom, halom másoktól is) A jogalkotók nem gondolnak bele, hogy egy adathalmaz (pl. egy vállalkozásnak az alapadatai) mikor és hol kelhetnek, milyen jogszabályok szerint hány helyre kel bejelenteni.
Egy egyszerű példa: egy pénzügyi vállalkozásnak kell apeh (bocs NAV) felé jelentenie, cégbíróságra, pszáfnak, ksh-nak. Ebből az alap a cégbíróság, hiszen minden mo.-i cég bejegyzését, címváltozását náluk _mindenképpen_ be kell jelenteni.
De... az apeh jelentésben (legyen ez áfa bevallás, vagy bármi más), mindig ki kell tölteni a teljes címet. A KSH-nak szintén. Ésatöbbi.
Holott egy elosztott rendszerben, ahol kiindulási pont a cégbíróság adatbázisa, mint legfőbb és egyetlen cégjegyzésre szakosodott hivatal akinél mindig minden naprakész. Elvileg.
Miért nem így van? Itt jön a képbe a bürokrácia, és a paranoia. Nem hisznek abban, hogy lehetséges biztonságosan adatokat mozgatni. Vegyük hozzá, hogy ezen adatkör ráadásul publikus, tehát szenzitív adatokat nem tartalmaz.
E mellé jön, hogy mindez persze pénzbe kerül. Az interfacek egyszeri kidolgozása, majd azok módosítása pl. jogszabály módosulás következtében újra. Vajon kiszámolta már valaki, hogy ha összeadnánk a közhivatalokban fejlesztett rendszerek azon részeinek fejlesztési költségeit, amik ezen publikus adatok feldolgozásával és tárolásával/lekérdezésével foglalkoznak hány interface-t lehetne abból a pénzből fejleszteni?
Extra perverzitása a dolognak, hogy manapság a jövőt a "cloud computing" látják sokan. Közben meg olyan helyeken ahol indokolt volna még mindig az elszigetelődés a fő paradigma.

Időgazdálkodás - a saját időnk beosztása

2011-04-29T05:42:00.000-07:00

Kevés a 24 óra? Na, igen. Sokszor kevés. Még nehezebb ha egyszerre zsonglőrködik az ember a családdal és a munkával. És még egy aprócska lapáttal rátesz, ha mindezt otthonról, gyerek(ek) mellől próbálja. Vannak azonban apróságok amikkel lehet javítani a saját hatékonyságunkon.

Egy héten keresztül írd fel magadnak percre pontosan mit csináltál. Olyanokat is, hogy kimentem pisilni, kávét készítettem, mail elolvasása, mail megválaszolása,...Elemezd ki. Jellemzően a következőkkel kell szembesülnünk:

a megszakítások nagyban megnövelik egy adott feladat elvégzési idejét. Ahelyett, hogy mindenbe belekapunk kezdjük el blokkokba szervezni a feladatokat. Pl. 15 perc óránként a mailek elolvasása, megválaszolása. Viszonylag ritka, hogy nem bír ki egy mail 45 percet a figyelmünk nélkül. (Igen, tudom van rá példa, de akkor is....) Attól, hogy jött egy mail nem kell azonnal elolvasni és reagálni rá!
Nagyon sok idő megy pocsékba a megszakítások miatt!
bizonyos feladatok elvégzése előtt hajlamosak vagyunk húzni az időt. Mert nem szeretjük, mert nehéz, mert nincs kedvünk. Tehát ilyenkor szünetet tartunk inkább.
egy-egy kiállás után sokszor perceket vesz el a semmittevés, vagy pótcselekvés, mert nem igazán tudjuk mivel folytassuk, vagy inkább másba kezdünk, mint amit otthagytunk.

Tervezd meg a napodat. Legyen egy TODO lista arról, hogy mit akarsz elvégezni. Segít ha van egy általános "nagy" lista a feladatokról, oda lehet beírni mindent ami felmerül. És kell egy kisebb, napi lista. Ez lehet xls file, vagy én pl. nagyon szeretem az üvegfilcet, azzal szoktam teleírni az ablakokak :)
Ha valami már nagyon régóta a listában van nézd me,g hogy tényleg el kell-e végezni, vagy csak jó lenne, ha... típusú. A jó lenne, ha... típusú feladatokat gyűjtsd egy külön listába vagy színkódolással jelezd.
A feladatokat fontosság szerint érdemes színkóddal ellátni, hogy első blikkre látszódjon mi fontos és mi nem annyira
A napközbeni újratervezés nem árt(hat). Én ebéd környékén szoktam átnézni, hogy milyen új s.o.s feladatok estek be, mik azok amikkel nem aszerint haladtam ahogy terveztem, mi az ami esetleg okafogyottá vált.
Nem minden feladatot kell neked végezned. Meg kell tanulni kiosztani a feladatokat

ez esetben fontos, hogy megmondjad mit vársz el és mikorra. És a megadott idő elteltével neked kell utánamenned, hogy elkészült-e!

Elmaradottság

2011-02-24T06:14:00.000-08:00

Az elmaradottság nem (csak) ott kezdődik, hogy másoknak van valami, de nekünk nincs. Ott is, hogy nekünk is van, de nem használjuk. Erre igen adekvát példa a magyar közigazgatásban az információga(rá)zdálkodás.

Nincs hiány, hiszen az EU-s, honi és egyéb információk valahol megvannak. Csak a pórnép számára (szinte) elérhetetlenül.

Egyszerű keresést eszközöltem: a Norvég Alap terhére kiírt pályázatokról szerettem volna többet megtudni. Volt 1-2 éve egy környezetvédelmi oktatáshoz kapcsolódó kiírásuk. Emlékeim szerint a NA is tól-ig időintervallumokban határoz meg kiemelt célokat és támogatandó projekteket. Ennyi az "előéletem".

Első lépésként az NFÜ honlapján néztem szét, mint minden pályázati kiírás összefogójának vélt oldalon. Naiv vagyok,.... De a Norvég Alap pályázatait megtaláltam! Hurrá. Nézzük az Aktuális Pályázatok fejléc alatti két linket. A második eleve vicces: Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíjpályázat 2009 (HU 0041). 2009!

Megnéztem az elsőt is, ez egy pdf, keresgélni kell a határidőt benne: 2010. október 18. 24 óra

Komolyan, majdnem eldobtam az agyam!

Közben megkerestem a NA saját weboldalát. Február elején lejárt az első ötletbeadás határideje.

Sajnos sok ilyen példát tudnék mondani (EU Framework 7. Magyar koordinációs irodájuk is van. De ki tud róluk vajon? Évekkel ezelőtt beszéltem velük, akkoriban alig pár ötlettel találták meg őket... ). De van más jellegű példa is: milyen iratokat kell magammal vinni adott típusú ügy elintézéséhez? Itt már van előrelépés, de van még hova fejlődni....

A közigazgatásban nagyon át kellene gondolni az információgazdálkodás témakörében az alábbi alapvető és egyszerű kérdéseket:

mely információk azok, amiket a pórnép (értsd jól: vállalkozások, tudósok, non-profit cégek, oktatási intézmények, stb) hasznosítani tudhatnak
mely információk szükségesek az ő jobb/könnyebb fejlődésük érdekében
milyen körben és milyen formában kellene ezen infokat disztributálni

Ezek a kérdések megegyeznek egy -bármilyen- webes megjelenés tervezési fázisában feltett első kérdésekkel.

Issue tracking - PM szemmel

2011-02-19T02:44:00.000-08:00

Mit akar látni a PM, milyen adatokra kíváncsi és milyen bontásban? Ezekre a kérdésekre adott válaszok eléggé jól körvonalaznak egy jó feladatkiosztó rendszert.
Nézzük meg a leggyakoribb nézeteket és tartalmukat.

Ki, Min, Mennyit - a legalapvetőbb
Feladat - ember - idő. Ezen koordináták mentén kell tudni kigyűjteni az adatokat. Ez lehet egy olyan lista ami megmutatja, hogy adott munkatárs az elmúlt 2 hétben milyen feladatokat végzett el, és mennyi időt könyvelt rá (time tracking). Lehet egy olyan lista amiből kiderült, hogy adott projekten milyen feladatok lettek az elmúlt 1 hónapban elvégezve, és ezeket a feladatokat kik végezték el, mennyi idő alatt. (issue tracking).

Ki, Mikor, Min fog dolgozni?
Ugyanezen listák jövőre vonatkozó - a becslésre alapuló - nézetei is fontosak. Elsődlegesen, mert a tervezést lehetővé teszi, és talán a kedves munkatárs sem fog meggebedni a ráosztott feladatok súlya alatt.

Melyik projekt hol tart?
A tervezetthez képest mi valósult meg, van-e csúszás? Nagyon fontos nézet, mert elkerülhetővé teszi a túlórázást, még időben lehet korrigálni a feladatok kiírásán, vagy időben szét lehet osztani a csúszásban lévő feladatokat más emberek között. Vagy ha olyan a helyzet akkor időben lehet jelezni az ügyfél felé, hogy csúszás várható.

Mi elszámolható, mi nem?
Praktikus egy elszámolás típusa mező bevezetése, amivel a költségek nyomon követhetőek. Esetleg az órabéres emberek járandósága kimutatható.

Megbeszélések, időgazdálkodás

2011-02-18T02:43:00.000-08:00

Nem túl régen írtam arról, hogy miért is nem dolgozunk a munkahelyen. Gondolkodtam, milyen alapelvek kellenek, hogy jobb szervezéssel, kevesebb idő menjen el feleslegesen. Egyenlőre a házon belüli megbeszéléseket vettem sorra, nem az ügyféllel való kommunikációt. Egyszer majd azt is.....

Meg kell(ene) tervezni a megbeszéléseket, a meghívottak körét - sokkal jobban. Érdemes végiggondolni mikor, milyen embereknek, milyen információkat kell átadni, ahhoz, hogy a probléma megoldása a leghatékonyabb legyen. Ha jobban belegondolunk ez magába foglalja azt is, hogy hajlandóak legyünk a hierarchiát háttérbe szorítani és feladat orientáltan csak a ténylegesen szükséges személy(ek)kel megbeszélni a dolgokat.

Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a megbeszélésekre felkészületlenül jönnek az emberek. Még mindig nem eléggé elterjedt, hogy egy megbeszélésre már előre elkészített agendával menjünk be. Igen, munkaigényes. Előre végig kell gondolni mit akarunk közölni, milyen válaszok várhatóak, mire készüljünk fel, milyen kérdések merülhetnek fel... Tehát a lehetséges kérdésekre a lehetséges válaszokat is már előre összeállítjuk. Én mindig így működtem, meggyőződésből és mert elvárás is volt. Bekerültem egy olyan szervezetbe ahol ez nem volt szokás és elvárás. Mi volt a megoldás - de jó, mentesültem egy csomó munka alól. Közben csak magam alatt vágtam a fát. Nem voltam eléggé felkészült, nem tudtam "csípőből" válaszolni,.... Ennél rosszabbat nem is tehettem volna. Tanulság levonva.
Ennek egy másik hozadéka: sokkal könnyebben mederben lehet tartani a megbeszélést, és az esetleg elkalandozó munkatárs figyelmét könnyebb felhívni arra, hogy ő most nem igazán járul hozzás a megoldáshoz, ellenben teljesen más vágányra tévedt.

Triviális apróság: a megbeszélések kezdődjenek pontosan. És ha össze vannak szedve az adatok, témák akkor lényegesen kevesebb időt fogunk eltölteni üres fecsegéssel, gondolkodással.

Még egy időhöz kapcsolódó ötlet. Próbáljunk meg belőni egy időintervallumot amin belül szeretnénk maradni. Legyen reális időkeret. Nem feltétlenül csak fél és egyórás időblokkok vannak :) Ezt az időkeretet közöljük előre és az idő múlását is jelezzük. Egy 1 órásra tervezett megbeszélésnél a felétől kezdve lehet 10, majd 5 percenként jelezni. Nagyobb csoportnál meg lehet kérni a feleket, hogy mindenki csak adott időegységet beszéljen. Ilyenkor érdemes adni 1-2 percet arra, hogy ő maga összeszedje a lényegi infókat (bár teszem hozzá, jól felkészült szakembereknél erre nincs szükség tapasztalatom szerint). Ez a munkatársat is arra ösztönzi, hogy minél összeszedettebben, pontosan fogalmazva és logikusan adja elő a mondanivalóját.

Vegyük elejét a parttalan beszélgetéseknek. Látszólag a probléma megoldására irányulnak, azonban ha nem közöl az illető új ötletet, nem helyezi más megvilágításba a dolgokat, hanem pusztán ismételgeti magát vagy a másikat, más szavakkal akkor igenis vegyük el tőle a szót. Ezt lehet kedvesen és nem sértő módon tenni.

Minden megbeszélésnek legyen egy moderátora. Nem kell formalizálni ezt sem. Többnyire aki kezdeményezte a beszélgetést annak kell kordában tartania a többieket. Azonban ha ő erre nem alkalmas akkor érdemes az első 1 percben tisztázni ki legyen az.

Amikor csak lehet keressünk más megoldást a megbeszélés szervezése helyett. A konkrét problémamegoldásokra sem kell mindig megbeszélést összehívni pl. nagytárgyalóba. Célravezetőbb ha megkérjük a résztvevőket (ha ezek száma kisebb, mint 3-4 fő), hogy mondjuk ebéd után üljünk le és csak az adott problémát akarjuk megoldani. Így megvalósul, hogy előre szóltunk és van idő összeszedni a gondolataikat, utánanézni esetleg dolgoknak. De mégis egy kicsit kevésbé formalizált, nem bürokrácia-vezérelt, hanem probléma-orientált. Még egy hozadéka van: jobban egyenrangú félnek érzik magukat az emberek.
Sokszor egy csapaton belüli levlistára bedobott mondat is elég lehet. Netán egy megosztott doksi, amihez mindenki hozzáteszi a magáét.

Issue tracking - alapok

2011-02-17T07:40:00.000-08:00

A feladatok kiosztásának több módja is van. Ma már azért elvárható, hogy legalább a software fejlesztésben támogassuk meg ezt a folyamatot. A piacon kismillió issue tracker névre hallgató online és desktop alkalmazás van. Nem térnék ki a desktop alkalmazásokra, az idő bebizonyította életképtelenségüket.
Mire használunk egy issue tracker alkalmazást?
Elsősorban a feladatok kiosztására. Másodsorban bizonyos szinten ügyfélkezelésre is - főképp, ha ezen a felületen keresztül jelenthetik be az észlelt hibákat és követhetik azok életútját.
Mik az alapvető funkciók?
Fel kell tudni venni issue-kat, vagy nevezhetjük ticketeknek. Ki kell tudni osztani adott emberre. Adott embernek tudni kell kommunikálni, státuszt állítani, csatolni doksikat, és esetleg másik embernek átadni a feladatot.
Mik a kevésbé alapvető funkciók?
Az alapfunkcionalitást érdemes kibővíteni egy idő-kezelési modullal. Ez alapján lehet megmondani, hogy egy adott ember mennyi ideig dolgozott egy feladaton. Maga a feladat, embernél, adott státuszban eltöltött ideje könnyen logolható. Ezekből az egyszerű adatokból a managerek nagyon szép és hasznos kimutatásokat tudnak készíteni. Teszem hozzá, a fejlesztői hatékonyság vizsgálatára és javításokat célzó új módszertanok/metódusok bevezetésének visszamérésére is jól használhatóak.
A feladatok csoportosítása átláthatóbb és strukturáltabb megjelenítést tesz lehetővé.
In progress.... Ha a fejlesztő magára tudja rántani a feladatot és ezt a rendszer jelezni is képes az azért jó, mert folyamatában látjuk, hogy éppen ki, min dolgozik.
Verzió/build/sprint.. alapú csoportosítás. Ez már a tervezéshez közeli funkció.
Becslés. Szerintem lényegi elem. Lehetővé teszi, hogy a terhelést jobban elosszuk. Például ha van sprint alapú csoportosítás, akkor ezzel együtt pontosan be tudjuk osztani a fejlesztők idejét és lehetőség szerint annyi feladatot oszthatunk ki, amennyi az adott (rész)határidőbe belefér. A becslés vs valóságban a feladattal töltött idő szintén fontos metrika. Hatékonyságnövelést csak akkor tudunk elérni, ha van egy olyan alapunk amihez képest szeretnénk jobbak lenni.
Code repository összeköttetés. Elsősorban több ágon történő, vagy szétosztott fejlesztési csapatoknál kihasznált funkció.
Non plus ultra: build/deploy folyamattal való összekötés. Milyen egyszerű lehetne az élet: pár klikk és összeáll a release levél, hogy pl. adott sprint alatt milyen feladatok készültek el, azok melyik ágon és milyen státuszban vannak. Majd újabb egy mozdulattal azt mondhatnánk: Mehet!

Tehát jóval több, mint első látásra gondolnánk.
És akkor még nem néztük meg az alapegységektől elvárt működést, illetve a teljes workflowt... Ami késik, nem múlik. Lesz még erről post.....
Mint ahogy a nagyobb online elérhető alkalmazásokról is.

Új Széchenyi Terv és csökkentett bürokrácia

2011-02-17T01:48:00.000-08:00

Ma reggel kivételesen bekapcsoltam a tv-t, kb fél 8-kor. M1 - Ma Reggel c. műsor.
Épp valami főokos nyilatkozott az Új Széchenyi tervről. Többek között elhangzott az, h sokkal szélesebb körnek tudnak már segítséget nyújtani, illetve a pályázatok előkészítése jobb lett - a bürokráciát csökkentették.
Ennek örömére kedvet kaptam, hogy körbenézzek Új Sz. terv háza táján. Random letöltöttem egy kkv-k és mikrovállakozások komplex technológia fejlesztése témakörben kiírt pályázatot.
És kb. agybajt kaptam.

a pályázati kiírás 6. oldalán már sikerült megtudnom, hogy mire is írták ki
a 2. oldalon viszont már megtudtam: vállalni kell, hogy "A projekt befejezési évét közvetlenül követő 2 üzleti év átlagos éves személyi jellegű ráfordításainak (sic) növekednie kell a támogatási összeg 5 %-ával a bázisévhez (beadást megelızı üzleti év) képest." Valamint azt is, hogy nem csökkenhet a statisztikai létszám.
Így is lehet garantálni a legalább infláció követő bérezést.
Ténylegesen nagyon rövid a kötelező beadandókat részletező fejezet. Kivették a pályázati felhívásból és áttették a pályázati útmutató nevű doksiba. Ezzel tényleg csökkent a bürokrácia - ja, persze.

Na igen, ez olyan magyar módi :(

flickr

2011-02-06T10:38:00.000-08:00

"Megfejtettem" a flickr.com névválaszátását. Vagy lehetséges egyik magyarázatát. Nem mondanám, h sokat gondolkodtam rajta, inkább csak beugrott :)

Kimentem az erkélyre (5. emelet) és innen tiszta időben látni Budapest fényeit. Ma este tiszta az idő és jó messzire ellátni. Automatikusan ugrott be az ilyen esetekben használatos "flickering lights of the city" anglicizmus. Arra a helyzetre szokták alkalmazni amikor tiszta időben a távolabbi fények változó erősséggel, egyfajta felvillanásokkal láthatóak.

Lehet ez egy magyarázat a flickr-re: ők sem a statikus böngészés és tematizálást helyezik előtérbe, hanem a felvillantásokat. Felhasználó feltölt egy képet, megosztja, elküldi, beköti máshova, másvalakinek, hogy lássa.

Persze tovább kellett fejleszteni és lett benne tematizálásra lehetőség. De mint alapötlet még mindig a hirtelen megmutatom és megosztom másokkal koncepció a lényeg.

Mit is csinálunk a munkahelyünkön?

2011-01-30T06:02:00.000-08:00

Egy kollegám ajánlása alapján néztem meg a következő videot: Why work doesn't happen at work.
Avagy miért is nem dolgozunk a munkahelyen.

Hangsúlyos eleme az előadásnak a koncentrált figyelem, illetve annak hiánya a munkahelyi környezetben. Az állandó megszakítások elsődleges felelőseinek a managereket és megbeszéléseket tartja (m&m). Első hallásra vitatkoznék vele, hiszen a managerek nem jókedvűkben zargatják a beosztottjaikat, hanem mert olyan információra van szükségük amit csak az adott illető tud.
Másik oldalról viszont.....
Kicsit távolabbról nézve a dolgokat. A csecsemők koncentrációs képessége születésükkor kb. a nullával egyenlő. Csaponganak, nézelődnek, hiszen az egész világ még új számukra. Nagyjából 2-3 éves korra alakul ki az elmélyültebb játék képessége. Ekkor már 15 percet is képesek egy adott dologra figyelni. Az óvodáskor végétől kezdve (ahol ez az időintervallum 35-45 percre), folyamatosan arra trenírozzuk a gyerekeket, hogy legyenek képesek belemélyedni és koncentrálni egy adott környezetben. És már itt megjelenik a kettősség: koncentráljon 45 percet a gyerek az adott tantárgyra, de a megoldandó feladatok (pl. matekórán) mindig sokkal rövidebb ideig tartanak. Viszonylag ritka amikor egy adott órán a tanár hagyja/engedi/elfogadja, hogy a diák 45 percen keresztül egy adott feladatba mélyedve, annak minden aspektusát figyelembe véve dolgozzon.

Középiskolában már kicsit differenciáltabb a helyzet - több az olyan feladat amit önállóan kell megoldani elejétől a végégig. De alapvetően az ilyen helyzetet dolgozatírásnak hívják. Egyébként együtt kell haladni, felvenni más tempóját, elsősorban a tanárét.
Az igazán elmélyülős, végiggondolós feladatokat házi dolgozatnak, vagy szimplán házi feladatnak hívják. Tehát otthoni környezetben, saját ritmusában csinálhatja a gyerek.

Egyetemen gyökeresen változik a helyzet: az információ befogadására szánt előadásnyi idő után mindenki úgy dolgozza fel az infókat ahogy, amilyen tempóban tudja. A beadandó feladatok elkészítésének időtartama is az egyénre van bízva - a véghatáridő általában azért fix :). Tehát itt már tisztán megjelenik az elvárás: önálló problémamegoldást kell produkálni.
Munka szempontjából ez már egy jó irány. Azonban van egy momentum ami alig van jelen az oktatásban, holott a munkakörnyezetben igen gyakori elvárás: a kooperáció. Tehát megtanulni azt, hogy úgy dolgozzunk hatékonyan csoportban, hogy az egyéni szükségletek ne sérüljenek, ugyanakkor a csoport teljesítménye jó (netán kiváló) legyen.

Mi kell a csoportmunka hatékonyságához (a teljesség igénye nélkül, most csak a sztori szempontjából relevánsak közül kiemelve pár):

önálló munkavégzésre képes emberek
megfelelő tudás (feltételezzük, hogy ez megvan)
egyénre szabva megfelelő idő, hogy a feladatot el tudják végezni (munkakörnyezetben feltételezzük, hogy reális határidők és elvárások vannak a csoport elé támasztva)
minden információnak rendelkezésre kell állni csoport szinten, hogy az egyén tudjon haladni
kooperáció
kreativitás

önálló munkavégzésre képes emberek
Ebből az önálló munkára való képességet elvileg hozzák az emberek az iskoláikból. Gyakorlatilag azonban nem: nagyon pontosan definiálva van általában a feladat, de a megoldások közül az elfogadott is. Nem nagyon van helye a kreativitásnak. Az alapvető elvárás nem egy új produktum felmutatása, hanem a rendelkezésre álló információk megfelelő szintű szintetizálása. Tehát nem valósul meg teljes önállóság: van egy sablon ami alapján elkészül a feladat, és a végeredmény nem, vagy alig térhet el a sablontól. Nem más ez, mint kisgyerekkorban a formafelismerés* - csak most már magasabb szinten és elvont fogalmakkal (*gyerekeknél: egy doboz amiben van egy 3szög, 4szög, kör alakú lyuk és a megfelelő formát a megfelelő lyukba dobva a szerkezet általában zenél - mindenki legnagyobb örömére). Nem mondom, hogy nem fontos lépést ezt is begyakorolni. Azon szerencsés helyzetekben amikor az elvárás nem csak a tankönyvi anyag "újraírása", hanem önállóan források felkutatása és beépítése, már jó úton járunk. Nem tudom most mi van a középiskolákban, régen nem ez volt sajnos.

egyénre szabva megfelelő idő, hogy a feladatot el tudják végezni

Na igen, sarkalatos pont. Szerintem a jó projekt manager feladata, hogy ismerje az embereit és pontosan tudja mi az a terhelhetőség és elvárási szint ami reális határidőkben nyilvánul meg. Illetve a feladatkiosztásnál is tekintetbe kell venni az egyéni különbségeket és aszerint kiosztani a feladatokat.

Fontos, hogy a munkatársak viszont képesek legyenek időben jelezni ha a feladat valami miatt nehézséget jelent, számukra nem megugorható.

minden információnak rendelkezésre kell állni csoport szinten, hogy az egyén tudjon haladni

Hát igen, itt nagyon el tud vérezni a dolog. Mi számít a csoport szempontjából releváns infónak? Mi az ami már túl sok, mi az ami még túl kevés? Milyen formában legyenek ezek az infók elérhetőek, .... Azt hiszem ez egy külön cikk témája lesz.

kooperáció

Ez az a pont ahol nagyon szükséges, hogy figyelembe tudjuk venni a másik embernek az egyéni "idő" szükségleteit. Itt jön a képbe az, hogy a pm-nek kooperálnia kell a fejlesztővel, hiszen válaszolnia kell az ügyfélnek/főnökének, tudnia kell mikor lesz kész a feladat, ezernyi más okból. De a junior fejlesztő is állandóan kérdez a nála okosabbtól. Nézzük az elvárásokat: elvárjuk pl. egy fejlesztőtől, hogy van egy adott probléma - oldja meg. Mondjuk X határidőre. Ha csapatról van szó, akkor minden csapattag elé ugyanezt az elvárást támasztjuk- feltéve, hogy mint csapat is egy adott határidőre legyenek készen. Majd mindent megteszünk, hogy ez minél nehezebben következzen be:

elvárás, hogy a fejlesztő a pm kérdésére válaszoljon - mert sokszor e nélkül az info nélkül a pm nem tud tovább haladni az ő munkájába
elvárás, hogy a senior fejlesztők segítsenek a junioroknak
elvárás, hogy egymással képesek legyenek együtt dolgozni, pm bevonása nélkül egyeztetni a feladataikat

És mivel nem szocializálódtunk erre, mindezt a következő módon tesszük: szóban kérdezünk és elvárjuk a fókuszált figyelem félbeszakítását, máshova irányulást és érdemi választ - teszi ezt mind a pm, mint a csapattagok egymás felé. Tehát nem hagyjuk az egyénnek meg azt a szabadságot, hogy ő döntse el mikor kíván foglalkozni a feltett kérdéssel (nem hagyhatjuk, mert akkor a másik nem halad... elég érthető elvárás tehát).

Megoldási képletek?

Én azt gondolom, hogy ez több rétegű dolog.

adott csapatban a normák kialakulása függ a csapattagok viselkedésétől és nagyban függ a vezető személy viselkedésétől (természetesen ez egy oda-visszahatás)
a probléma felismerése és a csapatra vonatkoztatott megfogalmazása a legelső lépés. Lehetséges olyan csapat ahol ez az egész kérdéskör fel sem merül. Ugyanakkor a managerek más típusú munkavégzésükből adódóan valószínűleg sok fejlesztő agyára mennek - tehát erősen jelen lehet a probléma.
a csapatra vonatkoztatott megfogalmazása alatt értem, hogy ne csak, mint csapat kezeljük a kérdést, hanem az egyes emberekre szabottan is vizsgáljuk meg ez mennyire lehet probléma. Tökéletes példa erre egy senior aki egyrészt nehezen engedi el/adja ki a feladatokat, másrészt könnyen elterelődik a figyelme. Mindkét kvalitás inkább emberi, mint szakmai. Szakmailag ugyebár erős, ezért senior. De mit is várunk egy seniortól: tanítson, osszon be feladatokat, stb. Tehát nincsenek összhangban az elvárások és az emberi kvalitások. Ilyen helyzetekre is ki kell találni megoldási képleteket: vagy módosítsunk az elvárásokon, vagy próbáljuk meg az emberi kvalitásokat szintre hozni - fontos: mindig az adott emberrel konzultálva és az ő véleményére, irányultságára hagyatkozva.

Jason Fried három dolgot javasol:

vezessünk be csend-órákat/csendes félnapot: ekkor senki sem szól a másikhoz IRL - tehát a másik emberre van hagyva, hogy mikor válaszol (tehát ő határozza meg a kiállási pontot). Ezt még nem próbáltam a gyakorlatban, de erősen bennem van, hogy egy próbát megér - lássuk meg mennyit haladnak a fejlesztők ha zavartalanul dolgozhatnak 3-4 órát.
változtassunk a kommunikációs csatornákon - a face-to-face módszer helyett preferáljuk az IM, email eszközöket - hozzáteszem: IM esetében is megvan annak a veszélye, h azonnali választ várjunk, saját példámból tudom :)
hagyjuk el a következő megbeszélést. Ne átütemezzük, hanem egy az egyben hagyjuk el. Meglátjuk -szerinte- semmi sem fog történni. Én ezzel a gyakorlatban vitatkoznék, de valószínűsítem, hogy pusztán kulturális különbségről van szó: tapasztalatom alapján közép-Európában egyszerűen sokkal kevesebb és gyakorlatiasabb megbeszéléseket szerveznek az emberek, mint akár a skandinávok, akár az amerikaiak.

iWiW redesign

2010-12-19T12:59:00.000-08:00

Lett szép új design, meg átláthatóbb felület (erről majd később). Nagyon sok helyen olvasom, hogy olyan, mint a facebook. Persze, annyiban, hogy ez is, az is közösségi site. De merre fejlődhet egy lokális piacra szánt site? Miben lehet jobb? Mert erőforrás tekintetében nem kérdés, hogy az fb messze felülmúlja az iWiW-et.Nem kérdés, hogy a fiataloknak sokkal szimpatikusabb egy globalizált oldal - oda csatlakozva menők lehetnek, egyenértékűnek érzik magukat más országból jövőkkel. Ott nem egy marginálisan pici ország felhasználói, hanem a világ közösségének részei. Pszichológiai szempontból ezzel soha nem fog tudni mit kezdeni az iWiW. Biztos, hogy tudnia kellene? Biztos, hogy jól határozzák meg a hangsúlyokat a T-nél?

Szerintem az életben maradás egyik lehetséges útja a lokális tartalom erősítése, a helyi kisközösségek összetartása és a mobil felület felé való nyitás lehet.
Tervek között szerepel egy közösségi vásárlásra alkalmas kisalkalmazás fejlesztése. Ember nincs aki karácsony előtt nem bukna arra, hogy ha összeállnak húszan, harmincan akkor több tízezer forinttal olcsóbban vehetnek meg műszaki cikkeket, könyveket/könyvcsomagokat,.... Ad absurdum akár kocsikkal is lehetne nyitni: fél-1m ft olcsóbb, ha még 3-4-en veszik meg.. Vannak márkák ahol ez a stratégia bőven sikeres lehet. Ha lenne ilyen app, azt hiszem csak én lazán le tudnék kb 10-15 céggel szerződni a munkahelyem 500 méteres körzetén belül 1 nap alatt. Hiszem most a cégek is rá vannak szorulva a mindenáron eladásra....
És ugyebár a kapcsolati háló hatalmas már az iWiW-en. Pont ebben rejlik az erőssége.
Mégis karácsony előtt még semmi nem látható ebből a próbálkozásból. Majd januárban? Miért nincs egy ütőképes sales csapat -akár csak 1-2 ember- akik képesek lennének venni a fáradságot, hogy elmenjenek a potenciális eladókhoz. Mert kb. erről lenne szó. Nem kellene komoly sales tevékenységet folytatni - csak oda kellene menni és emberi áron felajánlani.

És itt jön a képbe az ami miatt az iWiW a maradék felhasználóbázisát is el fogja veszíteni belátható időn belül: corporate öltönykék döntenek, akik egyszerűen féltik az állásukat. Nem mertek és nem is fognak merni merész húzásokat elkövetni. Mert mi van ha a főnökség, pláne a tulajdonos -Magyar Telekom- netán megorrol? Ja persze, akkor ugrott a jövő évi büdzsé.... Így legalább még pár évig megvan a jól fizető állásuk....Nem érzik a magukénak. Nekik ez egy munkahely. Amíg nincsenek közvetlenül érdekelté téve, addig nem is lesz másképp. Másik oldalról, a T-nek az éves költségvetésében egy porszem. Senkit nem érdekel, hogy él-e, hal-e. Hibahatáron belül van, akárhogy is történjen. Tehát ennek megfelelően kezelik is: leszarják.

Csak reménykedni tudok, hogy a jövő évi fejlesztési tervek között szerepelnek a lokalitáson alapuló, illetve a közösséget motiváló fejlesztések.
Ami viszont már biztos a jövőre nézve: a kisalkalmazások fejlesztői sokkal több segítséget fognak kapni. Legalább ebben az irányban pozitív lesz a közeljövőben a kimenetel....

ui.: Az sem lenne baj, ha ezzel az idióta meghívó rendszerrel felhagynának. :)

Motiváció

2010-12-16T16:00:00.000-08:00

Mostanában elég húzós hétköznapjaim voltak. Pontosabban permanens péntekek. De menet közben elgondolkoztam azon, hogy egy ilyen stresszes és kimerítő időszak után hogyan tovább. Egyik variáció, hogy minden folydogáljon a maga medrében. Ez több szempontból nagyon veszélyes.

nem tanulunk a hibáinkból
nem fogjuk tudni elkerülni ugyanezeket a hibákat és újra, meg újra elkövetjük majd azokat
tehát végeredményben a permanens péntekek száma a végtelenségig fog nőni.

Szóval ez nem lehet megoldás.
Másik megoldás, hogy összegezünk, levonjuk a tanulságokat és majd minden másképp lesz. Ez pedig hatalmas munka, ami egy teljes működési modell újragondolását jelenti. Szokás szerint egy cégben erre nincs idő.
Marad egy épelméjű középút: felmérni a hibás döntéseket és a hozzájuk vezető utakat és megpróbáljuk észben tartani, hgoy máskor mit fogunk másképp csinálni.
Ez mind szép és jó. De az emberek mitől fogják elhinni ezeket a változásokat? Mitől lesz jobb nekik? Attól, hogy megint "csak" napi 8 órát kell dolgozniuk?

Erre a vonalra pörögtem rá. Van szerencsém egy vérprofi, lelkes és borzasztó jó csapattal dolgoznom. Nekem nagyon fontos, hogy egyenként is jól érezzék magukat a munkahelyükön. Ne csak egy gyárba járjanak, hanem egy közösségbe, ahol az amit ők hozzátesznek az egészhez számít és fontos.
Sok olvasgatás közben bukkantam egy érdekes motivációs koncepcióra: adjunk az embereknek heti 10%-nyi időt amiben ők dönthetik el, hogy mivel foglalkoznak.
Fontos, hogy ezek a célok egyeztetve legyenek, illetve a végkimenetelük is. Ne csak olyan, majd lesz belőle valami alapon működjön, hanem legyen egy konkrét cél, amit az adott ember szeretne elérni. Azért, hogy ne csússzon szét az egész nyilván nem árt egyeztetni és valamelyest a cég szempontjait is figyelembe venni.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy heti 4 órában "szabadfoglalkozás" van.

Próbálom kitalálni ennek a gyakorlati kereteit, mert nagyon kíváncsi vagyok ez a bagázs milyen projekteket választana magának. :)

Mega drop down menu - hogyan legyen jó

2010-12-16T10:25:00.000-08:00

Nagy mennyiségű strukturált adat gyors áttekintésére kiváló elem. Nagyon könnyű viszont melléfogni. Tipikusan rossz működés a menüpontok horizontális ABC sorrendbe rendezése.
Erre példa a hulu.com oldal, ahol a csatornák tematikus csoportosítása helyett egy menülenyílóban azok horizontális ABC rendben történő felsorolását választották. Mivel tudjuk, hogy a felhasználók alapvetően scan üzemmódban néznek, egy-egy weboldalt, és felülről lefelé irányultan, ez azt eredményezi, hogy olyan eredményeket kapnak: All, Classics, Health and Wellness, Reality and Game shows. Teljesen értelmetlen csoportosítás.

Hogyan csináljuk jól?
1. csoportosítsuk a tartalmakat elég nagy egységekbe ahhoz, hogy legyen releváns tartalom. Kevesebb tartalomhoz (+/- 7 item), vagy egysíkú tartalom eseetén egy sima menü elég.

2. Legyen sokrétű a megjelenítendő tartalom.
Erre lesz jó példa az új iWiW. A megújulás egyik eleme, hogy a fontosabb tartalmak menü-lenyílók alá vannak csoportosítva.
A különböző csoportosításokhoz többféle tartalmak tartoznak. Egyik ilyen kiemelt menü a Képek.
Itt a tartalom egyik ága folyamatosan frissülő képek minijeit tartalmazza. Tehát mindig friss és releváns. A másik kiemelt egység pedig azonnal a képfelöltés. Rögtön kiválaszthatjuk, hogy melyik albumba töltjük a képet.

Egy másik jó példa ugyanonnan:

Itt rögtön megtalálható a topik indítása, a releváns topikok listája, ahonnan lehet mazsolázni, illetve a kedvencek, hogy gyorsan elérjük azt amit leggyakrabban használunk.

Morzsák a neten

2010-10-02T02:17:00.000-07:00

Van egy régóta ismeretes és használt, a navigációt nagyban elősegítő eszköz, amit az angolszász világban Breadcrumb trail-nek hívnak. Eredete a Jancsi és Juliska által elszórt kenyérmorzsák...

Arra szolgál, hogy jelezze a usernek, hogy az adott site struktúráján belül éppen hol tartózkodik. Teheti ezt háromféleképpen.

1. Klasszikus - amikor a site hierarchiáján belüli helyzetet mutatja
2. Elérési út alapján - ilyenkor a megtett lépések látszanak ebben a sorban. Alapvetően ez a második verzió nem túl sok segítség, hiszen a lépéseinket a Back gombbal is simán megtehetjük újra, visszafelé.
3. Címke - sokan ide sorolják a címkézést is, hiszen egy adott tartalom struktúrában való pozicionálására szolgál az is.

Aminek a legtöbb haszna van, az a klasszikus verzió. Főleg annak fényében, hogy manapság a userek nagy tömege keresőkön keresztül landol egy-egy oldalon.

Előnyei
- megmutatja a felhasználónak, hogy pillanatnyilag a hierarchia mely pontján tartózkodik - könnyeben tud(hat) dönteni a további lépéseiről
- könnyű a szintek megugrása - a designból nem mindig egyértelmű, hogy hogyan lehet egy-két szinttel feljebb jutni...
- jól ismert navigációs eljárás a való világból (Ariadné fonalától kezdve az említett meseszereplőkig), tehát a használata a felhasználóknak nem okoz problémát (ezt a Nielsen Group és mások által végzett kutatások is bizonyították)
- kevés helyet foglalnak
- az idők folyamán nem változott a design - mindig a bal oldalon, a hierarchia csúcsán elhelyezkedő elemtől, jobbra haladva a jelenlegi pozícióig mutatja a szinteket

Hol helyezkedjen el ez a sor?
Voltak kísérletek, hogy az oldal legtetejére tegyék. Meglepő módon nem váltak be. Többek közt azért, mert vizuálisan is kiemelték az oldalból, tehát az a kapcsolat, hogy ez a kis valami nekem az _oldal_ navigációjában fog segíteni nem jött létre. Másrészről az oldal tetején elhelyezkedő, nem szervesen, informatívan az oldalhoz kapcsolódó elemeket hajlamosak vagyunk simán reklámként értelmezni és átsiklani felette.

Legjobb helyen még mindig a főmenü (címsor) alatt, illetve a tartalmi rész bal felső sarkában van.
Kutatások alapján a címsor alatti morzsasort (bocs :)) majd 2,5x annyian használták, mint az oldal legtetejére helyezettet.

Azonban nem szabad elfelejteni: ez csak egy kiegészítő navigációs forma. Segítség, nem pedig egy alaposan átgondolt és jól megtervezett navigációt kiváltó eszköz.

2010-07-22T11:55:00.000-07:00

A felveteli pontszamok mar 8.15 utan elerhetoek voltak minden keslekedes nelkul. Ez szuper es persze orul mindenki. Az viszont nem fer a fejembe, hogy milyen okbol tunt el a felvi.hu oldalrol minden fejlec, login es mas elem.... Ugyanis az az erdekes helyzet allt igy elo, hogy a jelentkezo megnezheti mp-en belul a felveteli pontszamokat, de a sajatjat az istennek sem.
Pedig e ketto osszevetese nelkul nem derul mi az oly ahitott tudas: felvettek vajon vagy sem?

Ertek, hogy a pontok a legfontosabbak. De jo kompromisszu
lett volna peldaul egy "tovabb a hagyomanyis oldalra" link vagy akar csak a login lehetoseg meghagyasa....

Oszinten szeretnem tudni ilyenkor mi jar az adott oldalakat keszitok fejeben....

Goldenblog

2010-07-16T03:51:00.000-07:00

Idén is megrendezte a HVG.hu a Goldenblog versenyt. Nagy örömmel vettem észre, hogy az idei 'shortlist'-ben szerepel az ErgoMokus blog is. Önmagában ez már egy nagyszerű dolog, aminek nagyon örülök! :) Nemsokára kiderül a zsűri melyik 10 blogot ítéli a legjobbnak, majd 22-én jön az eredményhirdetés.

Kritikus útvonal - Critical path

2010-06-18T02:15:00.000-07:00

A kritikus út tervezése a közepes és nagyobb projektek (szerintem) elengedhetetlen része. Már egy komplexebb weboldal/háttérfunkciókkal rendelkező rendszer esetén is jó szolgálatot tehet.
Miért hasznos? Segít átlátni, hogy mik azok a feladatok melyek csúszása esetén az egész projekt veszélybe kerülhet. Segít definiálni, hogy mely taskok azok amikre nagyon kell figyelni és a legkissebb eltérés esetén azonnal korrigálni kell (pl. plussz erőforrások allokálásával, vagy scope módosítással). Saját tapasztalat, hogy a kritikus útvonal megtervézese nagyban segíti a munkát és könnyebben felismerhetővé teszi a problémás, vagy potenciálisan problémás pontokat. Kiegészítve egy kiskockázatelemzéssel nagyobb projekteknél az egyik leghatékonyabb tervezési módszer.
Nézzük akkor a medvét....

Maga a módszer elég egyszerű. Kell, hogy legyen egy projekt tervünk, lebontva taskokra (wbs - work breakdown structure), legyen egy időtartam tervezetünk és nem árt az erőforrásokat is allokálni már. Amikor mindez kész, megnézzük, hogy mely feladatok azok, melyek nélkül nem tudunk a projektben tovább haladni.
Példa - egy egyszerű CRM rendszer, webes kimenettel. Fázisok bontva mik a kritikus lépések?
Tervezési fázisban:

az igények felmérése
a követelmény és/vagy funkcionális specifikáció

Terveink szerint egy keretrendszert kell megalkotni, amibe modulárisan illesztjük majd be a CRM rendszer tervezett funkcióit.

Tehát a kritikus részek, pl.:

a keretrendszer kialakítása
a törzsadat kezelési modul
a webes output elkészítése
az ügyféllel egyeztetve ki lehet emelni modulokat, amelyek kritikusnak minősülnek - üzleti szempontból

Milyen szempontok alapján választjuk ki, hogy a feladatok közül mik a kritikusak és mik nem?
Elsődleges döntési szempont, hogy tudunk-e tovább haladni akkor, ha az adott task még nincs kész. Ha erre a válasz igen, akkor nem kritikus. Ha nemleges a válasz akkor kiritus feladattal állunk szembe.

Első körben jelöljük be a kritikus taskokat a wbs-ben. Még ne rendezzük őket sorba, csak válogassuk ki. Gondosan mérlegeljünk. A taskok között szerepelhetnek olyanok amik fontosak, de mégsem kritikusak. Ilyesmi lehet például a Súgó megírása. Jelen projektben ez fontos, de nem kritikus. Vagy a jogosultság kezelés: az egyik legfontosabb a projekt szempontjából, de mégsem kritikus. Hiszen egy jól megtervezett keretrendszerben a jogosultságkezelés csak egy modul. Attól, hogy az nincs készen, még simán működhet a rendszer, vagy lehet más modulokat fejleszteni. Tehát ha ráépülnek más taskok, akkor az jó eséllyel lesz a kritikus útvonal része is - amolyan ökölszabály ez, nem alapigazság!

Ha megvannak a kritikus feladatok, akkor azokat sorba kell rendezni. Szinte bármilyen pm software használata esetén ez már magától megtörténik, mivel a wbs lebontásban jelölgettünk. Ha még papiron dolgozunk (pl. házi feladat keretében :)) akkor se felejtsük ki a helyes sorrend felálítását.

Tipp: Érdemes egy külön lapra csak a kritikus útvonal elemeit ábrázolni és bejelölni nagy piros számokkal a tervezett ellenörzési pontokat.

Vannak esetek amikor nem csak egy kritikus útvonal van egy projektben, hanem akár kettő vagy több. Több kritikus útvonal esetén is ki kell jelölni a fő útvonalat, és rangsorolni a többit. Ha egy nem a végletekig komplex projectben sok a kritikus útvonalra eső taskok száma akkor érdemes újra végiggondolni, hogy biztos jól válogattunk-e.

Folytatás: hogyan figyeljünk a kritikus feladatokra és mit tegyünk ha az útvonal veszélyben van.

Csak kicsit abszurd

2010-06-16T13:31:00.000-07:00

Nagyon hosszú idő óta először kellett a központi Szabó Ervin könyvtárba mennem. Nagyon szép és praktikus lett :) Viszont a beiratkozásnál már fennakadtam.

A 11. kerületi fióknak a tagja vagyok. Tehát van olvasójegyem. Előzőleg megnéztem a site-jukon, hogy a helyi beiratkozás az csak a helyi fiókra vonatkozik, és minden fiókba külön be kell iratkozni és külön fizetni kell érte. Ezen kicsit elmorfondíroztam.... de ugorjunk, a többszöri beiratkozást és pénz fizetettést sok mindennel lehet magyarázni. Alapvetően még a kvázi magas és többszörös beiratkozási díjak mellett is, úgy gondolom, teljesen reális áron szolgáltatnak.

Tehát regisztrációs pult: személyi, lakcím kártya, majd a nő felém fordul: Kérem az olvasójegyét!
Na, az nem volt nálam. Mivel rendszeresen elfelejtem elvinni a helyi (11.ker) könyvtárba, már egy ideje a könyvekkel együtt tárolom, kvázi azokhoz "kötöm".

Ha nincs, akor sajnos nem tudok beiratkozni, mivel egy olvasójegyhez kell kötni az összes regisztrációt. Felvetettem, hogy esetleg a vonalkódomat megkérdezhetem telefonon, mert van otthon valaki aki beolvassa, ha ez segít.
A könyvtáros válasza: Azt Ő látja a rendszeben, neki maga a kártya kellene.
(Ne gondoljatok komoly kártyára: egy papírdarab, rajta egy vonalkóddal - ennyi.)
És itt kb. eldobtam az agyam. Mert nem és nem értem, hogy minek kell a kártya fizikai mivolta, ha:

Ő is látja a vonalkódomat
beazonosított tutira a személyi alapján
a befizetés tényét a gépben a profilomhoz rögzíti -- tehát a rendszerben megtörténik a nevemhez és a vonalkódomhoz a 11. ker fiók regisztrációja mellett a központi fiók regisztrációja is

Ha valakinek van megoldási ötlete, hogy mégis miért kellett volna a kártya, ne habozzon, ossza meg velem. Mert ott helyben értelmes magyarázat nem született.

(Végül kikönyörögtem, hogy ha a gép szerint is regisztráltam akkor legyenek szívesek kiadni azt a könyvet ami miatt eleve ide jöttem. És nagy kegyet gyakoroltak - kiadták.)

Hétköznapi ergonómia

2010-04-19T06:21:00.000-07:00

Egy közepes bevásárló egységben lecserélték a hagyományos pénztárgépeket érintőképernyős pénztárakra. A pénztáros ugyanott, hasonló a pozícióba van, mint eddig. Különbségek:
- a vevővel szembe került, mivel nem a szalag mellett (jobbra), a hagyományos helyen van a gép, hanem a szalag folyatásaként, a régi gép helyzetétől balra, a vevő előtt - a vevő felé néz, testével is felé fordul
Ez jó, az interakciót segíti elő és a személyes élményt, tehát pszichológiai szempontból előnyös
Hogyan lehet ezt mégis elrontani?

Nagyon egyszerűen, sajna:

A monitort, amin pötyögnie kell a pénztárosnak felemelték kb 130-140 centire. Egy kisebb vevőnek már simán "belelóg" az arcába. Tehát a szemkontaktus nehezebb. Ráadásul a pénztárosnak folyamatosan dolgoznak a karizmai, hamarabb kifárad. Vagy ha van humora akkor felfogja sajátos fitness gyakorlatként és váltogatja a karjait ...
A montort egy nagyjából 10 centi átmérőjű henger emeli a pult fölé.
A pult anyaga vékony fémlemez
Eme két utolsó ténynek köszönhetően a monitor minden egyes leütésnél "visszaüt". Tehát nem elég a folyamatos behajlított könyökű, emelt kartartás még a visszarúgással is számolni kell. Ez két okból is rossz: fizikailag megterhelőbb és nehezebb célozni, mivel mozgó célpontra kell "lőni"
Maga a monitor a pulthoz képest 90 fokban lett felszerelve és nem dönthető. Amikor érintőképernyővel kell dolgoznunk akkor sokkal kényelmesebb egy döntött szögben elénk helyezett képernyőt ütögetni, mint egy rosszabbul látható, derékszögben elhelyezettet.

sorszámok....ügyintézés könnyítése

2010-04-11T03:04:00.000-07:00

Mint említettem ... kocsi....
Nemcsak a kocsi, más ügyintézések kapcsán is felmerült már bennem, hogy miért nem fejleszti soha senki a jópár éve megvett sorszám osztogató masinát?
Következő fejlesztéseket üdvözölném:

1. okmányirodákban az ügytípus kiválasztásakor jelenjen meg, h az adott ügytípushoz milyen papírok kellenek. Utána lehet választani, hogy kér sorszámot vagy sem. (Otthonhagyott-e valamit esetleg :))
2. Ha mondjuk (ügytípustól függően) 5-10 ember van a várakozási listán akkor a rendszer ajánlja fel, hogy ha bepötyögöm a tel.számomat akkor sms-ben értesítenek amikor az előttem kettővel lévő sorszámot kihúzza a gép.

Pro és kontra ....

1. Kontra, hogy elvileg mindenki otthon el tudja olvasni a neten.
Pro
- Nincs mindenkinek net otthon
- simán elfelejti az ember
- még ott utolsó percben szembesülhet azzal, hogy valamit elfelejtett. Tehát nem az ügyintézőnál jön rá, mondjuk 10 perc beszélgetés után.

2. Itt a legnagyobb ellenérvként az szokott elhangzani, hogy a sokablakos rendszerben előfordulhat, hogy az elöttem lévő szám és köztem mindössze akár 1 perc eltérés lesz. Ezért érdemes kettővel előbbi sorszámnál szólni - akkor még általában vissza lehetne érni. Borzasztóan egyszerű megoldás, ami nagyban növelné az emberek komfortérzetét, adott esetben lehetőséget biztosítana, hogy közben mást (akár bevásárlás, munka, üyintézés, bármi legyen is az) elvégezze az ember. Vagy csak kiszabaduljon a tömött ügyfélszolgálatról.
Jellemző felhasználási területek: okmányirodákban is vannak hosszabb ügytípusok - pl. autóátírás, ingatlannal kapcsolatos dolgok,stb...-, munkaügyi központok, ahol a várakozók száma rémesen nagy, oep,. és bármilyen más állami szervezet ahol sokat és sok embernek kell várnia.

username/pwd

2010-04-09T03:04:00.000-07:00

Regisztrációsorán meg kell adni a felhasználónevet Van, hogy az email címet hívják felhasnzálónévnek, van, hogy a usernek magának kell kitalálnia mivel akar majd belépni.
Ezután meg kell adni egy tetszőleges karaktersort, ami a jelszó lesz. Itt már variálhatnak a site-ok: van ahol kell bele nagybetű, netán szám. Ezek száma is meg lehet határozva.
Eddig nem újdonság, igaz? De mi van ha elfelejtettem a jelszavamat... avagy milyen súgó/tool tipp lenne a minimum amivel a usert segíthetnénk?
Nem akkor van gond ha ülök a saját gépem előtt és le kell kérnem a jelszavamat, felhasználónevemet. Akkor van a gond ha nem saját gépről kell intéznem. Erre egy gyönyörű példa a tegnapi történetem. És a végén egy aprócska ötlet, hogy hogyan könnyíthették volna meg a programtervezők az életemet....

Történt, hogy vettem egy kocsit. Szép piros :)
Ezt a kocsit át is kell iratni. Ehhez kell midnenféle papír, többek között egy előzetes kötelező felelősségbiztosítási ajánlat és annak száma.
Miután minden papírt magammal hurcoltam, az ügyintéző előtt derült ki, hogy bár éjjel megkötöttem (természetesen online :)), elfeletettem reggel a nyomtatóba papírt tenni...
No problem. Elég a kötvényszám, az ügyintéző hajlandó lett volna kijönni a nyilvános hotspot nevő géphez.
(mellékszál: az ügyintésők gépén nincs internet és email lehetőség. Szóval az itthonról elküldöm nem működött volna.)
Kimentem a géphez, oldal behoz, begépelem a user/pwd-t. Nem megfelelő. Nyilván a fejem nem káptalan, másé sem. Variációs lehetőségek egész sora állt előttem. gondoltam egy nagyot:
Lerövídítem a procedúrát, megnézem tool tip-ben, súgóban, hogy mégis milyen formát várnak tőlem. 12 perc bogarászás után nem jutottam semmire. Még 10 percig próbáltam az eszembe jutó variációkat.
hozzáteszem nagybetű egyikben sem volt, azt nem igazán szokták kérni, tehát eszembe se jutott.
Nyilvános gépről nem fogok az otthoni mail accountomba belépni, tehát a "küldd el a jelszót" opció is ugrot.

Megoldás? Persze, ne felejtsem el.
Csak annyit kellett volna, hogy valamilyen formában -pl. pici kérdőjel a textboxok mellé- beírják, hogy a felhasználónevet egyedileg kellett megadni, az nem egyezik az email címmel. Valamint a regisztráció során a jelszóra vonatkozó követelményeket kirni. 1 sor. Már meg van írva.
Mert valszeg ha odaírják, hogy nem email, akkor rájövök, hogy milyen usernevet választottam. Ha pedig megmondják, hogy kell bele nagybetű és min. 3 szám akkor is már jócskán csökken a lehetésges variációk száma.

Megint egy 1 perces munka és némi gondolkodás. Mert a szöveg a reg. oldalon már ott van.
Elárulom: Posta Biztosító oldala.

Youtube

2010-04-01T05:25:00.000-07:00

Nem tudom, hogy most jó, vagy sem :) Mert az jó amit megcsináltak -végre. Az pedig nem ahogy már megint nincs lekommunikálva.

Lehet playlist-eket összeállítani. Ezek simán számok egymás mögött amiket ha elindítod akkor lejátsza gondolkodás nélkül.
Az volt ezzel a probléma, hogy ha az összeállításból 1 számhoz nem volt hangulatod akkor nyilván azt "eltekerted" :) Régen ha a playlist lejátszása közben egy másik -a playlistben szereplő!- számra kattintottál akkor onnantól az autoplay funkció kikapcsolt és nem lehetett visszakapcsolni.
Volt tehát a playlist tetején egy Next gomb. Megnyomtad és a következőre ugrott. Hasonló, mint anno a play és >> gombok együttes megnyomása a kazettás magnók idejében :) (ha jól emlékszem az a következő szünetig tekert csak talán...)

Most nincs next gomb. Viszont ha egy másik számra kattintok akkor onnan folytatódik az autoplay. Ez jó :)

Valahogy azzal van a bajom, hogy úgy tüntetnek el valszeg gyakran használt gombokat, hogy még csak említést sem tesznek róla. Ok, hogy az elején felajánlotta a youtube, hogy full túrán vehetek részt ahol elmesélik, hogy mik az újdonságok... De most őszintén - csak a mindent vagy semmit elv létezik?

Sokkal emberbarátabb lenne ha első bejelentkezéskor egy negyed képernyőn bulletpointokban elmondanák mi változott, mi tünt el, és ha érdekel akkor vagy belekattintok és akkor a help megfelelő szekciójára ugrok, vagy egy linket követve elmegyek a teljes panoráma körútra....

+1 ami viszont fáj: a jobb felső sarokban régebben ha a usernevemre kattintottam, akkor megjelent egy gyorsmenü. Ez most is van, csak pont az általam egyedüliként használt Playlist linket vették ki belőle.... Most legább 3 klikk-kel és majd 10 mp-el később értem csak oda ahova akartam. Ez sok.

mo.hu 2

2010-03-19T05:07:00.001-07:00

Újabb gyöngyszem. A kapcsolat linkre kattintva a kapcsolat.magyarorszag.hu oldalra jutok. Itt, dolgom végeztével, rákatt a nagy, baloldali logóra. Nem történik semmi. Nem tudok kijutni.... váááááá.

mo.hu

2010-03-19T04:59:00.000-07:00

Eddig nem kellett erre járnom.
A jelenleg regnáló kormányzat kommunikációs stratégiája, kommunikációs szakemberei elmehetnének már valami gyorstalpaló tanfolyamra, hogy tudják mit is művelnek. Nemcsak most, már máskor is agylobot kaptam az inkompetenciájuktól. De ez az mo.hu logo nálam feltette az i-re a pontot.

Mint egy süllyedő hajó. Vagy fuldokló ember. És akkor még rá se néztem az egészre, csak megragadta a szememet ez a borzalom....

Első blikkre mik tűnnek fel:

a jobb felső menüsor el van balra csúszva
a színvilág és a design kb a 90es évek elejét idézi. nem hittem volna, de bebizonyította, hogy a kevesebb, nem jobb! Pedig bőszen hittem az ellenkezőjét.... :)
a menü tagolása - vizuálisan - valami fertelmes
az almenü rosszul olvasható, a vizuális kapcsolata a főmenüvel gyatra
az rss csatornák ikon mit keres a keresés mellett? Mire szolgálhat? Itt iratkozzak fel, vagy a hírcsarotnában keresek?
már megint a szezon a fazonnal.... cimkefelhő. Mi ez közösségi site, vagy az ország hivatalos információs központja?
és még kismillió dolog van....

Nem nézegettem mélyebben, egyszerűen nincs erőm hozzá. Akár én, akár más szakember kb 3 hét alatt végigteszteli, szakvéleményt mond, és még kb 1 hét munka lenne tényleg jót csinálni. De valaki már megint sóher volt. Tehát marad a középszar. Pedig lehetne jó, a francba.
Ebben az országban majdnem minden ilyen "majdnem jó".... csak épp így: szar.

Vajon készültek útvonaltervek? Valaki vette a fáradságot, hogy azonkívül, hogy a statisztikákból megnézte mik a letöbbet használt/keresett oldalak, végigondolta volna, hogy mik a jellemző felhasználói scenariók? Készültek feladatok és értékelések?

módszertanok.....

2010-03-13T06:54:00.000-08:00

Ellentmondásnak tűnhet, hogy folyton hangsúlyozom a dokumentáció fontosságát, közben pedig lazán félmondatba odavetem, hogy az Agile a kedvenc módszertanom....
Mégsincs kettős mérce.

Összegyüjtöttem az érveimet....

1. Bármilyen módszertannal dolgozunk is, azt hiszem, hogy egy pontos igényfelmérő dokumentum létfontosságú. Ennek elkészítése alatt megismerhetjük az ügyfelet, belelátunk a kívánalmakba, eldönthetjük, hogy melyik módszertan illik a feladathoz. Simán lehet, hogy a beszélgetések alatt derül ki egy "mission critical" pontja a tervezett szoftvernek -- tehát az agile alapból kilőve. De kiderülhet, hogy van egy fantasztikus, dedikált összekötő emberünk, aki nagyon ért hozzá az Ő oldaláról, rugalmas és gyors gondolkodású. Rögtön felcsillan a remény :)

2. Még egy érv a dokumentáció mellett - még ha profikkal dolgozunk is együtt, akkor is kell lennie egy alap dokumentum készletnek amihez visoznyítnai tudunk, amire építhetünk. Az igaz, hogy ha agile módszertannal dolgozunk akkor a fókuszpont nem a rendszerterven lesz, hanem az egyes részfeladatok ledokumentálásán (akár utólagos, vagy csak tesztre alkalmas dokumentáció formájában).

3. Ma már nem hagyjató ki dokumentáció. A projektben egymásra épülhetnek a sokumentumok: Igényspec -- Kövspec/Rendszerterv -- Teszt forgatókönyvek -- Súgó/Tutorial/Handbook, csak, hogy a gerincet emeljem ki.
Pm módszertan választásakor már előre tudnunk kell, hogy pl. minden dokumentáció szükséges-e? Előfordulhat olyan eset, hogy nem kell majd súgó jellegű dokumentum. De olyan nem valószínű, hogy ne kelljen majd tesztforgatókönyv....
Tehát ha nem lineáris módszertant választunk akkor viszont nagyon tudatában kell lennünk annak a "veszélynek", hogy a dokumentumok előállítása akár több idő is lehet, illetve más típusú erőforrásra lehet hozzá szükségünk. Ideális esetben van külön, erre allokált ember, de valljuk be: ez ritka, mint a fehér holló.
Bármilyen profi csapatnál, akár utólag, de le kell dokumentálni a fejlesztett modult, mind technikai, mind működési szempontból. Mivel ilyenkor már általában nem az ügyfélnek, hanem egyfajta belső használatra megy a dolog, a nyelvezete lehet technikaibb. Ha ez nincs, a teszt forgatókönyvek előállítása sokkal nehezebb lesz.
Viszont az nem szabad elfelejteni, hogy így elveszítjük azt az előnyt, hogy a fejlesztéssel párhuzamosan már készülhetnek a teszt forgatókönyvek. Ez egyedi mérlegelés kell legyen minden projektben.

4. Bármilyen nem lineáris módszertan akkor tud jól működni, ha van egy szűk funkcionalitású keretrendszer amihez moduláris rendszerben csatlakoznak a funkciók.

5. Kiemelten fontos, hogy csak profi programozókkal lehet egy ilyen, kvázi a káoszt magában hordozó módszertant működtetni. Bármilyen penge is egy kezdő, nem lesz meg a kellő önbizalma (nem a nagyképűségére gondolok, azzal nem lesz baj :)) és főleg a kellő tapasztalata, hogy átlássa, hogy ha most valamit X módon csinál az később hol, milyen hatásokat generálhat. Egy gyakorlott PM ezen segíthet, de az ilyen típusú módszertanok egyik előnye a gyorsaság -- egy kezdő betanítása ebbe a rendszerbe pedig időt növelő tényező.

5/b :) Viszont ha az ügyfél és project is olyan, hogy van egy kicsit több időnk, akkor igenis érdemes a profik mellé 1, max 2 ígéretes kezdőt bevenni. Egyrészről mert jó tanulási, fejlődési lehetőség nekik, másrészről, mert megláthatnak olyat amit mi nem, illetve később ez a tapasztalat még jól jöhet. Inkább egy "laza" projekten próbáljuk ki és tanítsuk be az újoncokat, mint egy éles, durva határidőkkel rendelkező projektben.....

6. Nagyon sok cég belesik abba a hibába, hogy megpróbálja konformizálni a módszertanát és ha elkészült a process, akkor ahhoz szilárdan ragaszkodik. Eddig egyetlen cégnél sikerült elérnem, hogy legyen többféle projekt módszertan testre szabva, és legyen a projekt elején egyfajta szempontrendszer szerinti választási lehetőség. A diverzifikációtól valami miatt a nagyon 0ákban és 1esekben gondolkodó mérnökök félni szoktak :)
Tény, hogy ehhez egy érett szervezet és jó cégkultúra szükségeltetik. De ha nincs ism eg, ez jó alap lehet a kialakításához. :)

Agile

2010-03-11T07:19:00.000-08:00

Kezembe került ez a felhívás. Lesz októberben egy konferencia az Agile módszertanról. Nekem személy szerint az egyik nagy kedvencem. Lényegében a módszertan arról szól, hogy:

rövid időközönként adjunk át használható funkciókat az ügyfélnek
az iteráció és a változtatás lehetősége legyen a projekt egész folyamatába beépítve
az ügyféllel való szoros együttműködés/együttgondolkodás

"We are uncovering better ways of developing software by doing it and helping others do it. Through this work we have come to value:

Individuals and interactions over processes and tools
Working software over comprehensive documentation
Customer collaboration over contract negotiation
Responding to change over following a plan

That is, while there is value in the items on the right, we value the items on the left more."
Agile Manifesto via Wikipedia

Bármennyire szeretem is ezt a módszertant megvannak maga korlátai és lehetőségei....

Dolgoztam egy cégnél nemrégiben, ahol az elsődleges feladatom a teljes fejlesztési process átgondolása, racionalizásása, illetve kiépítése volt. A csapat akkoriban a következő elvek szerint működött:

nem definiált és dokumentált projectek voltak
a fejlesztők a saját belátásuk szerint csináltak dolgokat, nem volt egy senior fejlesztő aki aként is viselkedett volna
mivel baráti alapon jöttek a megrendelések, a scope hajlamos volt gyökeresen emgváltozni a fejlesztési folyamat akár legvégén is
pont a baráti alap miatt a határidők -finoman fogalmazva- nem voltak betartva, sőt figyelembe se lettek véve
nem volt egységes kódhasználat/open source software hasnzálat - mindig mindenki egyedül feltalálta a spanyol viaszt

Ráadásul a csapat főképp fiatalokból, még egyetemista, vagy épp kikerült programozókból állt, akik élén nem volt egy tapasztalt, öreg róka.

Ez tipikusan az a szituáció, amikor bármennyire is jó az agile módszertan, vagy a six sigma, mégsem szabad belevágni egy ilyesfajta project processbe.
Egy ilyen helyzetben az emberanyag az első kiindulási szempont. Amikor nincs öreg róka, akkor marad a dokumentáció. Meg kell találni azt a minimum és maximum szintet amit a szervezet elbír. Ha nincs semmi, akkor a minimális is borzasztó erőfeszítésekkel fog csak összejönni, nyilván....
Tehát első körben a projektról alkotott képet kellett komolyan kialakítani. Azt, hogy a projektnek van célja, határideje....

Lépjünk tovább, ez a példa csak szemléltetésnek van.Bár sajnos a mai napig sok közepes/kis fejlesztőscég dolgozik hasonló elvek alapján. És legtöbbször mind arra hivatkozik, hogy azért ilyen, mert "rugalmas", az "ügyfél akarata az első" ésatöbbi.

Visszatérve az agile módszertanhoz... Mikor jó használni?

Amikor nem mission critical a szoftver amin dolgozunk
amikor tapasztalt, öreg rókákkal vagyunk körülvéve, akik önállóan tudnak gondolkodni és dolgozni
amikro az ügyfél hajlandó a szoros együttműködésre - pl. biztosít helyet a fejlesztőknek a saját telephelyén és ad összekötő embert
nagyon fontos: itt is kell dokumentáció. A mennyiségét és formáját a feleknek kell a projekt elején meghatározni, de olyan nincs, hogy abszolút semmit nem írunk le
a változtatásokat követni kell - version tracking kiemelten fontos!
olyan környezet és emberek kellenek akik képesek egy kevéssé kontrollált környezetben hatékonyan működni

Ezek a peremfeltételek. És ez még csak a kezdet :)
Tapasztalatom alapján azonban Mo-n nagyon kevés fejlesztőcsapat és ügyfél alkalmas ezen módszertan szerint dolgozni. Mindenki másnak nem tudom elégszer hangoztatni, hogy dokumentációóóóó! :)

... to be continued .... :)

ja, és hogy jön ide a felhívás? Nagyon szívesen tartnék előadást arról, hogy az agile módszertanba hogyan fér bele az ergonómia, illetve hallgatnám meg kollegák beszámolóját, hogy ezt őnáluk hogyan valósították meg.

Milyen kérdéseket tegyünk fel a project kezdetekor?

2010-03-11T01:01:00.000-08:00

Projekt kezdetekor illik egy alapvető kérdéssort végigjárni. Erről már volt szó korábban a az igény és a követelmény specifikációnál.
Most azonban egy sokkal gyakorlatiasabb dolgot osztanék meg: magukat a kérdéseket...
Ez egy alap kérdéssor, nem tartalmaz minden fontos kérdést!

1. A site céljai - nagyvonalakban
- milyen céloknak kell megfelelnie a site-nak?
- milyen elvárások fogalmazódnak meg a site-al kapcsolatban, akár ügyfél, akár más oldalról (pl. beszállítók, partnerek, stb.)
- miért akarják a site-ot létrehozni/újratervezni?

2. A site céljai - pontos lebontásban
- hogyan lehetne megfogalmazni a cég szemszögéből, mikor lesz siekres egy site?
- honnan fogja tudni, hogy sikerült a projekt?
- milyen típusú site-ot akar létrehozni?
- mire van a cégnek szüksége?
- mire van a majdani látogatóknak szüksége?

3. A célközönség és annak céljainak meghatározása
- kik a célkökzönség?
- mik a jellegzetességeik?
- miért fognak erre a site-ra jönni?
- mit fognak itt csinálni?
- egyéb jellemzők - pl. miről fogják jellemzően elérni a site-ot?

4. User akciók és interakciók
- az elvárt akciók/interakciók megfogalmazása, részletes leírása
- mik a kritikus feladatok (critical task)

5. Használhatóság
- a feladatok elvégzése közben hol engedhető meg hiba, a hibák milyen eredményekhez vezetnek?
- a hibás feladatteljesítés következményeinek felmérése

6. Mit tudjon a site
- milyen oldalakat képzelt el az ügyfél?
- milyen funkciókat szeretne látni , ezeket állítsuk prioritásos sorrendbe
- milyen adottságokat kell figyelmebe venni? pl. sap csatlakozás kell, csak java lehet, csak win környezet lehet...

- példa site-okat érdemes kérdezni, hogy az ügyfél rejtettebb preferenciái is kiderüljenek

7. Grafika
- házon belülről jön a grafika, vagy meg kell csinálni?
- milyen elemek vannak már a grafikai arculatból, azokat hogyan lehet hasnzálni (design guidelines)

8. Egyéb
- kommunikációs csatornák (ezt ráérünk később tisztázni)
- kontakt információk
- a jövőbeni üzemeltetés feltételrendszerére is kérdezzünk rá - lesz saját "felügyelője" vagy a marketingből az csinálja majd aki éppen ráér?
- van a tartalom megírására alkalmas személy vagy javasoljunk/írjuk mi?

9. Technikai részletek
- milyen tárhellyel rendelkeznek
- milyen serverrel
stb.

Help!

2010-03-09T07:32:00.000-08:00

GYIK/FAQ a Súgó helyett. Nehéz megtalálni a személyes csatornát ha extra kérdésünk van. Miért előregyártott kérdéssorok és válasozk a Súgó link alatt található tartalmak és mit lehetne másképp csinálni, ha tényleg segíteni szeretnénk a felhasználóinknak?

Új trend van a Súgók terén: kitaláláják a cégek mit szeretnél kérdezni, mielőtt még bármit is kérdeznél... hmmmm.
Ez egyrészről teljesen szép és jó. De mi van akkor ha renitensként valami olyanra vagy kiváncsi ami nem a tömegek igénye?
A google, facebook, ms, mind beleestek abba a hibába, hogy a nagy egyszerűsítés közben a gyerek is kiborult a fürdővízzel, hogy némi képzavarral éljek.
Mert mi is lenne a Help/?/Súgó lényege? Az, hogy a usernek segítséget adjon egy feladat elvégzésében, vagy az oldal tartalmának/felépítésének megértésében.
Ezzel szemben a Help ma legtöbbször a leggyakrabban feltett kérdések összeszedett, kategorizált gyűjteménye.
Nem ezzel van a baj. Feltételezem, hogy ezeket a kérdéseket extrapolálták a help centerbe beérkezett kérdések alapján. (naiv lennék?)
A baj akkor kezdődik amikor a dobozból kilógó usernek egyedi kérdése akad. Küldik őt Tovább>> esetleg, Nézd meg ITT, és társai. Meglehet megtalálja néhány perces keresgélés után a választ és a help centernek eggyel kevesebb beérkező emailre kell válaszolnia. De mi van, ha nem? És itt van az igazi baj - manapság alig lehet megtalálni ezt az email címt vagy contact formot. Amikor egy úgynevezett "intelligens" súgót kreálnak akkor nagyon fontos szempont a beérkező mailek redukálása (ha gonosz lennék azt mondhatnám, hogy azért, mert a supportosok 3/4-ét kirúgták költségcsökkentés címén).

Pedig fontos tudni: ha a usernek nem adjuk meg azt az érzést, hogy Ő, személy szerint fontos nekünk és ezért még könnyedén segítséget is akarunk neki nyújtani akkor könnyebben fog elmenni máshova.

Mi lehetne a jó megoldás? Nézzük összefoglalva a célokat:

Cég
- kevesebb email érkezzen
- a sablonos és egyébként triviális kérdésekre ne kelljen időt pazarolni, vagy legábbis kevesebbet
- az élő support személyzet csökkentése (költségcsökkentés)

User
- a sablonos kérdésekre hamar megkapja a választ
- ha a válaszok közül valami nem érthető akkor abban tudjon elmélyedni, vagy
- tudjon kérdést feltenni
- érezze, hogy törődnek vele és szeretnék hozzásegíteni őt az adott oldal használatához

Hogyan lehetne javítani ezeken a kérdéssor jellegű helpeken?
- A kérdésre adott válasz többnyire csak célirányosan a kérdésre váaszol. A kulcsszavakat használva linkelni lehetne a kérdéshez tartozó témakör mélyebb megismerését szolgáló cikkre.

- szinte mindenhol divat a cimkefelhő.... Itt viszont hasznos is lenne, mégse használják....

- a sablonos kérdések közepesen eldugva kellene megjelentetni a support email címét. Egy idő után az ember feladja, és nem keresi tovább. Igen, ez megfelel a cég célkitűzéseinek, de azzal is jár, hogy a user, ha nem talál választ a kérdésére akkor esetleg továbbáll. Pl. ez egy nem exkluzív szolgáltatást nyújtó oldalnál komoly kockázat lehet. Véleményem szerint mostanában túl mélyre ássák ezt a bizonyos email címet.

- nem utolsósorban - érdemes komolyabb súgót írni! Sokszor ezek a bajok ott kezdődnek, hogy nem készül egy súgó, hanem csak a kérdésekre válaszolnak. Tehát bármilyen kérdés ami eddig nem volt garantáltan "süket fülekre" fog találni. Elhiszem, hogy erőforrás és idő előre elkészíteni a súgót, amikor elégnek tűnik a hasnzálat során majd összegyűjteni a kérdéseket, kicsit kozmetikázni és már kész is lesz... Bizonyos esetekben elég is lehet. Egy közepes site esetében, ahol máshonnan már ismerős funkcionalitás van (pl. webáruház) elég lehet egy áttekintő rész és csak a specifikusmegoldásokra választ adó help generálás.a Azonban egy komplex programnál biztos, hogy nagyon hamar fel fognak egyedi kérdések merülni.
egy jó spedifikációból akár a fejlesztéssel párhuzamosan is készülhet a súgó, vagy legábbis a gerincszövege!

(IN)Konzisztencia

2010-03-02T01:15:00.000-08:00

Vannak apróságok, amik szerintem az ergonómia, a tényleges használhatóság alapjait adják meg. Ilyen a nemrég említett tab sorrend, a menük pixel pontos elhelyezése, a controlok szintén pixel pontos helyzete és a konzisztencia (meg més sok egyéb is :)).
Ezt az egy kis szót nagyon sokféle értelemben lehet használni. Nagyvonalakban a következő témakörök lehetnének eme szó kapcsán:

vizuális konzisztencia
kommunikációs konzisztencia
logikai konzisztencia
funkcionális konzisztencia

Én most a funkcionális verzióra szeretnék csak kitérni (példákkal, illusztrációval), majd máskor a többire is....

Bár alapvetésnek tűnik a gondolat, a megvalósítás a mai napig nagyon döcögős, és nem csak itthon...

Funkcionális konzisztencia alatt azt érjük amikor az adott oldalon vagy programon belül az azonos funkciók azonos módon működnek. Egy funkciót nem a neve határoz meg elsősorban, hanem, hogy "mit csinál". Tehát attól, hogy egy oldalon a régebbi bejegyzéseket is előhozó link/gomb neve más (mert az egyik oldal a hírek, a másik a termékek pl.) attól még a funkció ugyanaz. Tehát joggal várhatná az ember, hogy ugyanúgy működjenek!

Mikor tervezünk egy oldalt/programot, akkor a tervezés során nemcsak annak a logikájára kell figyelnünk, hanem a járulékos dologkra is: Érdemes külön listában vezetni a csoportosított funkciókat, illetve azok variánsait. Ez a lista lehet magunknak egy kis excel, papírdarab... vagy komplex rendszereknél a specifikáció részét kellene, hogy képezze és a variánsok mellett esetleg a fejlesztők által használt controll neve is szerepelhetne benne. Hamarabb kibukik a lista készítésekor ha hasonló feladaokat más-más kontrolokkal akarnak megoldani a fejlesztők.

Ugyanakkor fontos arra is figyelni, hogy a nagy egyszerűsítési törekvésben ne öntsük ki a vízzel a gyereket is. Gondoljuk át, hogy az adott funkció tényleg megegyezik-e azzal amihez hozzá akarjuk csapni és tényleg jó-e az a kontroll hozzá amit már máshol is használunk? Olyan szempontokat is nézzünk, hogy vajon a jövőben ezt a funkciót ezen az adott helyen merre lehet/akarhatják majd bővíteni? Alkalmas ez a kontroll a testreszabásra, bővítésre, ....?

Ha a válasz valamelyikre is nem, akkor új kontroll kell. Viszont akkor ez legyen jól lekommunikálva -- valami más jól megkülönböztethető nevet adjunk neki. Mondjuk egy komplexebb program esetében ha van tutorial, handbook,... akkor ott feltétlen jelezzük!

Van két teljesen friss példám is, újfent a facebook-ról. Az egyik leghypoltabb application mostanság a neten és még bizony ott is bőven vannak ergonómiai hibák.

1. Ez elég gyakori hiba máshol is.... Helyszín: Facebook -- Page -- Edit page
Itt szerkeszthetem az oldalamra vontakozó dolgokat.
Az oldalon a beállítások csoportosítva vannak. Általános beállítások, a falamra vontkozóak, stb....
A általános beállítások elvégzése után a rendszer megkér, hogy azokat érvényesítsem egy save changes gombra kattintással.
A többinél gomb sincs.
El kellene dönteni melyik verziót szeretnék...

2. Még mindig facebook, de szintén nagyon jellemző hiba.
A főoldalamon vagy falamon ha elértem az oldal aljára ott található egy older posts link. Ha rákattintok akkor elkezd tölteni, majd az oldal moccantása nélkül, annak aljára betölti a régebbi bejegyzéseket. Ez eddig hibátlan.
Elmegyek a Notes oldalamra. Ott az oldal alján van a See more notes. Ha erre kattintok akkor viszont az egész oldal újratöltődik és a legtetejére felugrik. Tehát kezdhetem keresni, hogy hol is tartottam, mit olvastam már el, mit még nem.
Egyrészről ez önmagában is hiba. Másrészről viszont ez a két funkció a user szempontjából azonos, tehát azonosan is kellene működnie.
Mindkét esetben a régebbi bejegyzéseket akarom látni. A usertől ne várjuk el (főleg, hogy nem IT professionals a célközönség), hogy nekik számítson, hogy az most notes vagy post típusú bejegyzés.

Pop-up ablakok a 21. században

2010-03-01T03:07:00.000-08:00

Megváltozott a pop-up fogalma. Régen ez egy új böngésző ablak megnyitását jelentette. A legelején ez az új ablak akkora volt amekkora a default beállítása volt a böngésző ablaknak, rendszerint elég nagy. Nem sokkal később be lehetett már állítani a megnyíló ablaknak a méreteit. Ekkor jöttek az idegesítő, sunyi, kis ablakok :)
A világ fejlődik, az ablakok is. Jó ideje már a böngészőn ablakon belül, az adott application részeként jelennek meg ablakok. Itt egy példa:

Bár a példa a facebook oldalról való a hozzá kapcsolódó hibával sok más helyen is találkoztam már.

Az ablakot lehorgonyozták a megnyitás helyére. Nem tudom arrébb vinni. Pedig mióta a windows grafikus interface-t kapott, a user szokva anhhoz, hogy az ő kezében van a kontroll mikor, melyik ablakot, hova teszi...

Itt ezt a lehetőséget kiveszik a kezünkből. A helyzetet súlyosbítja, hogy amíg a pop-up ablakban nem végezzük el a tennivalónkat (nyomjuk meg a submit/ok/save vagy cancel/no/don't gombok valamelyikét) addig a pop-up ott marad, viszont a főképernyőn vidám azt csinálok amit akarok. Természetesen a kitakart részt nem látom. Ha netán pont onnan kellene info, akkor megszívtam...

Ez megint egy apróság, de nagyon bosszantó tud lenni. Nemcsak az egyszeri aktivitást igénylő pop-up ablakok vannak fixálva, hanem az olyan kis ablakocskák is amikre jellemzően több ideig is szükségünk van, pl. a chat ablak. Ez speciel a facebookon a jobb alsó sarokban van. És nem tehetem odébb.... ggrrrrr.....

Tab sorrend példával

2010-02-27T02:52:00.000-08:00

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egy funkcionális website-on mennyire fontosak az apró részletek is! Ilyen részlet a tab sorrend. Az egyik legelhanyagoltabb szegmens, pedig az advanced userek gyakran nem egérrel, hanem billentyűzettel haladnak, így kissebb mozgást kell megtennie a kéznek. Tehát időt és energiát spórolunk vele.

Az advanced user kiszolgálása több szempontból is szükséges. Nemcsak mert ő lesz az aki visszajön, de talán nála van a legnagyobb esély, hogy különféle word-of-mouth módszerekkel hírünket vigye. Tehát vele nem packázunk :) Ráadásul ő lehet az aki ötleteit esetleg megosztja és ilyen módon hosszú távon a fejlesztést segítheti.

Gyakori hiba, hogy a tab-ok sorrendje nem követi a képernyőn elhelyezett controlok használatának logikai sorrendjét. Erre példa a Sztaki szótára.

A képernyőn a control-ok sorrendje az alábbi képen látható:

Mit várok: beírom a szót, shift+tab és kiválasztom a nyelvet, majd tabokkal megadom a keresést szűkítő/pontosító paramétereket: egyezés típusa, kiejtésre vonatkozó info, kis/nagybetű figyelembevétele, ékezet számítson-e, táblázatban kérem, és kérek-e jelnyelvi jeleket. Majd ezután jöhet a KERESÉS!

Ezzel szemben a következőket kapom:

nyelvválasztás --> szó beírása --> keresés ikon --> keresés szó --> + új szó --> egyezéstípus drop down box

Itt pedig elvesztem a fonalat, a következő tabbal valahova eltűnik a kurzor! Pedig nem is, csak lemegy az oldal tartalmi részében és az ott lévő linkeken mehetek végig a tabokkal. Miért? Még be akarom állítani a szűkítő paramétereket! De azért nézem tovább mi történik ha tabolok:

jönnek a webmester, impresszuk lábjegyzet linkek.
Majd újabb meglepetés, kurzor el, én meg vadászom szorgalmason hol lehet....
Megvan! Felugrott a bal menüsáv első elemére és ott is szépen megy lefelé sorban ahogy nyomkodom a tabot.

Ezután jön a jobb oldal: a reklámokon zongorázom a tabbal - mivel itt nem látszik a link "kerete", csak a böngésző láblécében mutatott url-ek alapján jövök rá hol vagyok.... Itt már azért a morcosságom kezd kiütközni az arcomra szerintem.... A szűkítő feltételek még sehol....

Megint ugrás: a böngészőbe beírhatom az url-t... mi van? Miért mennék el?

Csak miután már 1-2 perce vadul tabozok AKKOR jönnek a kis/nagybetű nem számít, az ékezet nem számít, a táblázat készítése, és a jelnyelvi jelek checkboxok.

Kedves Urak ott a Sztakiban!
Lenne még munka, nem kéne elhanyagolni a részleteket!
El tudom képzelni, hogy a userek többsége nem akar paramétereket beállítani. De mégis... a legvégére tenni a tabsorrendnek??

Elvárt tab sorrend a következő lehetne - sima lineáris alapon:
Nyelvválasztás - szó beírása - (itt akár át is ugorhatna a KERESÉS gombra) - egyezés típusa - kiejtés opció - a checlboxok felntől lefelé sorban - (KERESÉS)

De lehetne az alapján is beállítani a tab sorrendet, hogy a userek milyen gyakorisággal választanak paramétereket. Én speciel az ékezet beállítási és a táblázatos checkboxot szoktam átállítani, mást nem. Nekem tehát a szó beírása utáni tab ezekre kellene ugorjon. Nyilván én csak egy vagyok a nagyon sok felhasználóból és nem rám kell szabni a dolgokat :)

Viszont, lévén régebbi fejlesztés, most már komoly használati statisztikák lehetnek. Nem ártana ezeket a statisztikákat elemezni ....

Hibakezelés

2010-02-24T04:38:00.001-08:00

Érdekes élményben van részem. Szeretném a következő postot megírni. Semmi gond, szerkesztőbe login, "új bejegyzés". Aztán malmozás. Nem most kezdtem a szakmát, emlékszem amikor még egy komolyabb word doksi mentése PERCEKBE! telt. Addig az ember elővett egy könyvet, jegyzetet és hasznosította a szabadidőt. :)
Ez még anno a 20. században volt, a 21.ben már nem várnék ilyet. Mégis ezt kapom. Türelmes és kíváncsi vagyok: 5 percen túl már morcos is kicsit. Még 5 perc - tényleg kíváncsi voltam....
Semmi. Önmagában nem ez a hír értékű történés.
Meglátogattam a Help center-ét a guglinak. Többször anyáztam már magamban rájuk, most sem volt másképp. Értem én, hogy ők értem élnek és jobban tudják mik a sztereotip kérdések. Azonban az advanced usereknek komolyan megnehezíteni a kérdés feltevést vagy bugreport-ot -szerintem- komoly hiba.
Átverekedtem magam sok semmitmondó "how to post" és "how does posting articles work" típusú cikken, mígnem eljutottam a fórumhoz. A listában a 3. volt az engem érdeklő: Posting doesn't work! (Cikk írás nem működik)
Hurrá.
Reggel óta nem működik a tartalom feltöltés az új szerkesztővel, semmilyen platform alatt.
Viszont az egész délelőtt el tudott telni a guglinál anélkül, hogy egy hivatalos guglis supportos valamit böffentett volna.
Egyedül vagyok hagyva, magányosan és kiszolgáltatottan. Várni tudok csak, hogy majd a nagytesó mikor javítja meg. Addig is járjak vissza, próbálkozzak, hátha. És reménykedjek....

Hibakezelés
Akut hiba esetén, amely a felhasználók zömét érinti _azonnal_ kommunikálni kell, hogy
- tudnak a hibáról
- esetleges bugreportot hova szeretnének kapni és milyen tartalommal (jelen esetben pl. platform és pontos böngésző verziószámok)
- mikorra várható a hiba kijavítása
- netán mi a hiba oka - de ez helyzetfüggő.

Ezzel a következőket közöljük:
- megbecsüljük az ügyfelet
- fontos nekünk, hogy szegényke ne szívjon, ne pazarolja az idejét arra, hogy időről időre visszanéz
- tudatában vagyunk egyáltalán a hibának (jelen esetben nem is vagyok biztos benne, h tud a gugli a hibáról....ergo: 1. a cégbe, a cég reakciókészségébe vetett bizalmam kicsit csökkent, nem tudom, hogy mikorra sejthetem a hiba kijavítását)
- fontosak az inputok, odafigyelnek a userek véleményére. (nem vagyok naiv. tuti a levelek nagyrésze olvasatlanul megy a kukába,... de akkor is....)

Sajnos nem először csalódom a gugliban.

Hibakezelésről bővebben majd amikor nem mailben, kerülőúton kell postot készítenem, hanem már működik a szerkesztő ablak.

ibaby

2010-02-17T09:24:00.000-08:00

Adott egy probléma: a gyerekek egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve és a szülők egyre jobban azt érzik, hogy meg kell védeniúk a gyerekeket a külvilágtól, óvni kell őket mindenáron. A mindenáronhoz most már a technológia is készen áll. Nem akarok azon polemizálni, hogy ez a szemlélet mennyire jó vagy rossz, végülis mindegy. Én nem vagyok egy túlféltős anyuka, felőlem mehet amerre lát, felfedezhet és zakózhat akkorákat, h a föld beleremeg :) Mi sem tettünk másképp. Viszont a túlféltős, enyhén paranoid szülők kezébe adták a gyártók az ibaby készüléket.

Röviden a funkciókról: lehet hívni és sms-ezni, le lehet kérni a gyerek pozícióját, bele lehet távhallgatni abba mit csinál éppen a gyerek... A gyerek pedig telefonálhat a 4 megadott számnak, sms-t küldhet, riasztást adhat le... Valamiért megintcsak orwell jár az eszemben.... Ha paranoid anyuka lennék azt mondanám szuperjó készülék. Maximálisan alkalmas a gyerekem megfigyelésére és lehallgatására. A bizalomról most akkor inkább ne ejtsünk szót....

A forma.
Nagyon formás készülék. Nem túl vékony, kevés gomb van rajta,...
Viszont nem értem, hogy ha potenciálisan olvasni még nem tudó gyerekeknek -is- találták ki, akkor a gombokon lévő ikonok miért nem lehetnek egyérteműbbek?
A hívás felvételére szolgáló gomb teljesen rendben van. A hívás elutasítás gomb nekem túl kedves, de mivel a szine rendben, megjegyezhető. Viszont a pánik gomb nekem nem tetszik. Nem egyértelmű az ikon.
A szám gomboknál pedig simán lehetett volna valamilyen vizuális módszerrel is ábrázolni a számokat, pl. annyi pötty/mancs, ahányas számú a gomb. Egy kisgyereknek a mi általunk logikusnak és természetesnek vett balról jobbra, és fentről lefele haladó olvasás még nem default.
Talán még szerencsésebb lett volna egy olyan design, amiben a gombok cserelhetőek és van a készletben Apa gomb, Anya gomb, stb... más-más ikonokkal rajta. Azzal könnyebb lenne megjegyeznie, hogy melyik gomb kinek a felhívására szolgál.

Nagy általánosságban nekem még a formájával van bajom. Egy semlegesebb, semmire sem hajazó (pl. hello kitty-re vagy pokemon-ra) formavilág szerintem szerencsésebb lett volna. Hatalmas a versengés a formai dolgokban már a gyerekek között is: milyen nadrágban van, milyen tolla van, milyen színű az akármilyenkacatjat :) (nem új jelenség, nálunk is ugyanez volt :)) Egy ennyire gyerekes design lehet, hogy ciki lesz....

A szülők egyik legnagyobb parája a "ugye nem rabolták el a gyerekem" pusztán mert 2 percet késik a büdös kölök. Eddig ezt gps alapú követéssel lehetett legkönnyebben megoldani, viszont ahhoz általában nagyobb tudású telefon szükséges. Tehát a szülők paranoidsága kordában volt tartva. Most viszont relatíve olcsón juthatnak hozzá egy ilyen készülékhez. Bennem akkor is ott motoszkál: biztos, hogy kell ez? Tényleg szükséges ilyen szinten kontrollálnunk a gyerekeink életét? Tudom, hgoy a biztonság van a zászlóra tűzve, de biztos, hogy arról van szó? Vagy arról, hogy nem bírjuk elfogadni, hogy nélkülünk is tud létezni, őnállóan is képes dönteni? És nem utolsó sorban nekem ez a bizalomról is szól. Hogyan neveljek olyan egyént aki megbízik a képességeiben, önmagában és képes sikeres, boldog ember lenni, azt sem hiszem el róla, hogy az iskolában (kontrollált környezet) tud magára vigyázni..... De ez már más blog témája...

A készülék működéséről, funkcióiról az ibaby.hu oldalon lehet bővebben olvasni.

2010-02-15T05:02:00.000-08:00

Könnyen összefoglalható: mikor, kinek, mit, hogyan/milyen csatornán keresztül és milyen az elvárt reakció. Ugye, milyen egyszerű? :) És közben mégsem.... A szerződő felek azért írnak alá egy szerződést, mert úgy gondolják jól fognak tudni együttműködni. Általában addig nincs is baj amíg zökkenőmentes az együttműködés, de sokszor már az első problémáknál látszik, hogy nem ártott volna a kommunikációt is keretek közé terelni.

Nem egyszer láttam, hogy nem lett volna gond ha az ügyfél 1. pontosan tudja milyen ügyben, kit keressen, 2. a pm-nek is meg lett volna szabva, hogy mikor kinek milyen típusú reportokat küldjön.

Több dologra kell ilyenkor figyelni.

1. a pm és az úgyfél közötti kommunikáció
Erről gondolja mindenki, hogy a legkönnyebb. És bizonyos szinten ez igaz is. Tapasztalatom szerint nem is annyira a napi kapcsolattartók közötti kommunikáció keretezése a fontos, mintsem inkább a kivételek, esetleges felmerülő kérdések megbeszélésének a módja. Érdemes a szerződés részévé tenni, hogy igény változtatás vagy új igény esetén kihez és milyen módon lehet fordulni. Ki hivatott ilyen kérdésekben dönteni.

És amiről még lesznek posztok:
2. a pm és a fejlesztők, designerek közötti kommunikáció

3. a pm és a management (a főnöke) közötti kommunikáció

Igények... és a célok

2010-02-13T04:59:00.000-08:00

Az egy dolog ha leírjuk az igényeket. Nagyon is szép dolog és igenis kell hozzá tehetség és gyakorlat, hogy jó legyen egy igényfelmérés és a maximumot ki tudjuk hozni az ügyfélből is.
Azonban legább ilyen fontos, hogy az pontosan definiáljuk a célokat is. Mert az eszköz lehet jó vagy rossz, hatékony vagy épp felesleges, de referenciapont nélkül vajmi nehéz megállapítani melyik.
Ilyen referenciapont(ok) lehet a project ötletelési fázisaban a miértre adott válasz(ok).

Miért akarja az ügyfél ezt a projektet?
Mit vár tőle?
Miért pont most és miért pont ezeket a funkciókat?

Az első kérdés a legfontosabb. Az általános válaszok mellett nem árt azonban ha mi is végiggondoljuk és próbáljuk konkrét célok felé orientálni az Ügyfelet. Nagyon szép és jó, hogy egy webáruházat azért szeretne az Ügyfél, mert az értékesítési csatornák bővítése egy kívánatos dolog.
De itt is lehet, hogy új vásárlók bevonása a cél, de lehet, hogy a meglévő kliensek beszerzési módszereit szeretné "csak" változtatni/optimalizálni. Esetleg munkaerő leépítés és ezáltal hatékonyságnvelés és költségcsökkentés a célja. Mindegyik valid cél, teljesen jogosak. Azonban ezek a hátsó szándékok is meghatározzák mit érdemes ajánlani majd az Ügyfélnek.

Blog feed - teljes szöveg, vagy csak a kivonat?

2010-02-12T05:23:00.000-08:00

Több kérdést is felvet ez az önmagában egyszerű dilemma.
A teljes szöveg kiütéssel győz nálam, mint feed olvasónál. Viszont mint feed szolgáltató a kivonat sokkal jobb opciónak tűnik... vagy mégsem?

Érvek és ellenérvek - olvasd el a teljes szöveget

Olvasóként ha a kivonat "csak" érdekes, még korántsem biztos, hogy elmegyek egy másik site-ra, hogy végigolvassam.
Miért nem megyek.... Itt elágazok.
1. ha mobil eszközről nézek egy feeded, akkor nemcsak a képernyő mérete például a befolyásoló tényező, de a letöltött adatmennyiség is fontos. Tehát: ha érdekes a cikk kivonata akkor is 3x is átgondolja az ember... hiszen egy teljes site (ahova a Bővebben/Tovább a cikkre/... link mutat) valószínúleg grafikában gazdag. Tehát mobil szközön lassú, rosszul olvasható és navigálható, illetve drága.
Abban, hogy a különféle oldalaknak van mobil verziója, kis hazánkban még kár lenne bízni :(

2. ha nagygépről (netbook, laptop vagy asztali) nézem, akkor megint más megfontolások lépnek be.
A különféle readerek nagyban emulálják az általános intenetezési szokásokat: search, scan, choose. Tehát van egy info halmaz amiből ki kellválasztanom mi érdekel bővebben is. Van egy pont amikor a napi feed-ek száma eléri/meghaladja az 80-100 darabot. Gondoljunk bele: ezt végiolvasni, kattintani, megvárni amíg betöltődik, kockáztatni, hogy onnan még tovább megyünk valahova, mert érdekes dologba botlunk,... enyhén fogalmazva is időigényes.
Magyarul a feedek nagy részét csak átfutjuk és erősen szelektálunk.
Előzetes tapasztalataink is hozzájárulnak, hogy mire kattintunk, és miből elég csak a feed, anélkül, hogy a teljes site-ot megnéznénk:
- vajon menniyre szokott a kivonat után a teljes cikk érdekes lenni?
- milyen hatással van ez az én életemre?
- mit nyerek ha odamegyek és elolvasom az egészet? tapasztalat, nyereményjáték, bármi
- milyen hiteles az oldal? pl. a BBC, CNN már megengedheti magának az 1soros féédeket, őket úgyis megnézik....

A teljes szöveg elküldése több szempontból hasznos
- mobil eszközre is viszonylag olcsón/gyorsan letölthető
- a user kezébe helyezi a döntést, hogy végigolvassa-e avagy sem
- könnyű a döntés után az akció: ha végig akarom olvasni nem kell külön semmi, csak a szemem további mozgatása, vagy egy laza mozdulat a következő feedre ugráshoz
- még az érdektelenebb info is nagyobb közönséghez jut el, tehát a közösségépítő/megtartó ereje nagyobb
- ugyanakkor nem árt a szöveget úgy felépíteni, hogy az első bekezdés egyfajta összefoglaló legyen, főleg hosszabb lélegzetvételű postok esetén - így a userek kezébe adunk egy olyan "eszközt" ami által könnyebben tudnak dönteni. Ezt általában nagyon tudják díjazni :)

A kivonat melletti érvek:
- a használati statisztikák sokkal jobban nyomon követhetőek
- ha a blog/site látogatottságának pénzügyi vonatkozása van - adwords, gugli ads, etarget links - akkor nyilván arra kell rávenni a usert, hogy menjen oda a site-ra
- a tartalom lenyúlását nehezítjük (de ha valaki akarja akkor úgyis ellopja)

Klasszikus informatív weboldal

2010-02-11T04:14:00.000-08:00

Milyen a klasszikus site? Rendezett, struktúrált, informatív, fókuszált. Jellemzően egy-két alapművelettől eltekintve (pl. mailküldés formon keresztül) nem nagyon van mód interakcióra.

A site célja a tájékoztatás és nem a kétoldali kommunikáció. Elsősorban azért van ott, mert ott kell lenni, mert így fogják megtalálni őket a partnerek, vevők, barátok, stb.

Persze itt is van sok-sok szint. Mint mindent ezt is lehet jól, jobban vagy borzasztóan csinálni.
Haladjunk lentről, a borzasztó felöl.

Nagyon jellemző típus még ma is a magyaroszági kkv szektorban, annyival súlyosbítva, hogy sokszor az igényes formai és logikus alapvetésekre sem mindig ügyelnek. Egyfajta marketingeszöznek tekintik, jellemzően abból a budgetból is történik a finanszírozás. A meglévő print arculati elemek köszönnek vissza, érezhetően a cég egyik brossúrája volt a kiindulási pont. A Kapcsolat vagy Elérhetőség menüpont alatt statikus tartalom van. Ha van is térkép az nem embedded interaktív térkép, hanem egy térképrészlet jpg-ben odatéve. A cég termékeiről csak nagyon sematikus leírás van, vagy csak egy lista, hogy mivel foglalkoznak. Semmi nem hajtja a felhasználót, hogy Ő most itt valamit csináljon, kérdezzen, tőlük vásároljon. Az ilyen cégek ezt egy nagyobb arany oldalak hirdetésnek használják. És ugyebár a papír sem beszél vissza.

Sorolhanám ide a témakör köré épített egyedi website-okat is, pl. valaki szeret horgolni és megosztani másokkal a tudását, tapasztalatait, végeredményeket, videókat, mintákat,...stb... Sok esetben ezek a fajta site-ok is vérfagylalóan néznek ki. Azonban, ha jó a tartalom struktúráltásga - jól végiggondolt és érthető emnüpontokba vannak a témák gyűjtve-, ha jó a tartalom maga -érdekes, hasznos, rendszeresen frissül-, cserébe szörnyű villogó, animált gifekből felépülő szavak, stb- akkor ez már messze nem a borzasztó kategória. Mert a forma egy dolog. Nem lehet mindenki ügyes, vagy jó szépérzékkel megáldva.

Nagyon sokan mostanában elveszítik szem elől, hogy egy jó design csak valameddig képes a hátán elvinni a site-ot. Utána már kell releváns tartalomnak is lennie, hogy oda vissza is térjenek.
Az igazán jó, ha egyensúlyban van a szépség és a funkcionális/tartalmi oldal. De pusztán lesajnálni egy oldalt mert a vizuális ingerek nem megfelelőek még nem szabad.
Igen, az én szememet is bántja csillogó csillagokkal körbeszót Hello felirat az oldal tetején :) De ha jó a tartalom akkor azért még van remény :)

Visszatérve a fősodorba.
A legalját már láttuk. Eggyel jobb ha a cég rájön, hogy ez másfajta hirdetési potenicállal bíró eszköz és különállóként is kezeli. Természetesen a print mediára szabott arculati eleme vannak itt is, talán már, esetleg, a képernyőre igazítva. Itt már elképzelhető, hogy netán szétválasztva jelennek meg a kapcsolattartók, a cég termékei részletesebben ki vannak fejtve, nem csak lista szinten.

A Jó.
Sok információ található rajta, izléses, a funkciónak megfelelő desgin-al körítve. A céget/témát nagyon alaposan bemutatja, a termékeket részletesen leírja.
Jellemzően plusz információkat is ad: karrier, hírek, viszonteladók listája,...
Szerencsés ha többféleképpen vannak az oldalak csoportosítva. Pl. Cégünkról/Termékek/Karrier/Hírek/...stb
És a bal oldali menüsor helyén: Magánvásárlókank/Közületeknek. Vagy: Diákoknak/Szakembereknek/....
Nagyon fontos a sok, részletes, de jól átlátható és könnyen navigálható struktúra.
Rendszeresen frissül.

Specializáció - feltétlenül jó?

2010-02-09T13:34:00.000-08:00

Kaptam a családomtól egy gps-t.
Masszív, jól fogható, kényelmes. Külső elvárásoknak megfelel, valószínűleg nem törik össze az első kanyarnál amikor leszánkázik az anyósülés elé majd :)

Csak azon tanakodom mikor fogom használni. Merthogy egy iPhone-om van, lassan 1 éve. Ez a Főkütyü. Ez vette át az mp3 lejátszó szerepét. Sokszor fotózok is vele, amikor inkább a pillanat a fontos, nem a tökéletes minőség. (Sajnos itt vna még mit javítani. A Nokia N95 optikája fényévekkel jobb. Olyan profi fotók készíthetők vele....)
Már nincs nálam pendrive, hiszen ott a Főkütyü
És meglepően jól lehet vele internetezni. Ráadásul a macdoncikben a parkolóban is jó a wifi erőssége.
Tehát nagyon örülök, de abszolút nem látom mikor kellene ez nekem.
Tény, hogy a fent említett kanyarban ha az iPhone az anyósülés előtt kötne ki, akkor már utána csak alkatrésznek volna jó.

Elmerengtem azon, hogy furcsa módon egyre joban specializálódunk minden téren, mégis jelen van a vágy a szintézisre. Hiszen mikro megjelenik egy erre igazán képes kütyü, akkor világsiker lesz belőle szinte azonnal. ÉS itt nem csak arról van szó, hogy mindenki ugrik a legfrissebb dologra, vagy, hgoy milyen technológiai újítás az érintőképernyő. Hiszen az már jó ideje jelen van.
Maga a szintetizálás, Főkütyüvé avanzsálás az ami miatt instant világsiker lett az iPhone.

Lehet, hogy agyonspecializálódott tömegek helyett általánosan jól képzett szakemberekre lenne szükségünk akik átlátják a dolgaikat és tudják mikor van szükség a nagyon-szakikra?

Sajnos a programozók terén is azt látom, hogy kezd eltűnni az a fajta aki még átjárt a C/C#/.Net netán php és java nyelvek között. Most vagy egyik vagy másik. És ez szerintem baj. ELveszik valami nagyon fontos: az, hogy tudja mikor, miért és mit érdemes használni. A berögződése (tudása) határozza meg ezentúl a programot, a program jellegét, nem az igények. Nem lesz olyan controll, mert azt a Java nem tudja. és társai....

Facebook frusztráció... apróság

2010-02-07T11:22:00.000-08:00

icipici dolog, de az agyamra megy: vannak olyan történések, cselekedetek amiknél a rendszer megerősítést kér. Feljön egy ablakocska két angol szóval és egy textareaval. Nekem pedig manuálisan be kell gépelnem a két szót.
És ezután én nyomok egy Enter-t. Nem történik semmi. Egy tab vagy egy kis egerészés és mehet, persze. De mennyivel egyszerűbb lenne, ha az enter értelmezve lenne a textarea-ban.....

A navigáció alapvetései 1.

2010-02-07T04:00:00.000-08:00

Legyen könnyen tanulható.

Ez jól hangzik, nem? Nem egy ördöngösség, sőt, elég egyszerű szabály. És mégsem :)
A könnyen tanulható feltétel elemzésekor meg kell vizsgálnunk a potenciális közönségünk összetételét, előéletét, szokásait, iskolázottságát, és még egy sor más jellemzőt.
Másképp kell egy iskolásoknak szóló oldalt felépíteni, mint egy céges jelenlétet. Másképp kell egy "corporate" site-ot és egy termékeket is támogató site-ot felépíteni.

Először nézzük meg mi a site célja, feladata. Jobb esetben ezt, mint a Specifikáció részét, már megtettük.
Ha kihagytuk volna, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy megtegyük :)
Tehát van a kezünkben egy lista arról, hogy mit szeretnénk elérni és ki(k) a célközönségünk.
Meg kell vizsgálnunk a közönségünk potenciális iskolázottságát, olvasási szokásait. Ezeket az adatokat pl. a KSH-tól ingyen beszerezhetjük.
Egy általános céges website esetében azonban sokkal egyszerűbb és hatásosabb ha vágiggondoljuk a célközönség internetezési szokásait.

Pl. egy építőanyag nagykereskedés esetében a célközönség nem internetezik túl gyakran. Leginkább arra használják az internetet, hogy megtudjanak alapinformációkat a forgalmazott termékekről, azok árairól, illetve a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokról.

Tehát ilyen esetben egy nagyon egyszerű design-ra kell törekedni, ami külön kihangsúlyozza ezeket az elemeket. Fontos, hogy minden esetben legyen egyfajta jelzés, hogy most éppen hol áll. Erre nagyon alkalmas a breadcrumb trail néven elhíresült navigációs "eszköz".

Maradva a példánknál. Meg kell gondolni, hogy érdemes-e szegmentálni a site-ot pl. nagykereskedők/kiskereskedők/egyéni vásárlók vonal mentén. Mert bár elsődlegesen nem az egyéni vásárlók kiszolgálása a cél, természetesen őket sem küldik el. Egy majdnem ingyenes információforrás, amin keresztül plusz ügyfeleket szerezhetünk, mindig jól jön. Azt mondhatjuk, hogy egy website tartalmának a bővítése során elért potenciális ügyfelek bekerülési költsége igen alacsony. Mert általában egy plusz szekció, vagy plusz 2-3 oldal nem nagyon szokta az árat befolyásolni. Azonban ez csak az egyik aspektus. Másik oldalról végig kell gondolni, hogy lesz-e kapacitás a folyamatos frissítésre, akar-e a cég esetleg szegmensekhez kapcsolódó promóciókat kínálni, szükség lesz-e egyes szegmensek komolyabb felfejlesztésére a közeljövőben?.....
Esetleg érdemes-e olyan website-ot elkészítettni, aminek van egy Content Management System (CMS) rendszer a háta mögött. A CMS egy adminisztrációs felület amin keresztül könnyen és gyorsan tudjuk saját magunk -fejlesztő bevonása nélkül- módosítani az oldal tartalmát.

Szeretne bővebben megismerkedni a témával, netán tanácsot kérne?
Látogasson el az aztechonline.info oldalra!

Helyfüggő tartalom, avagy orwell forog

2010-02-05T00:58:00.000-08:00

Bevallom nem szakmai motívumok vezéreltek, amikor is arról olvasgattam, hogy vajon mitől lehet kevésbé piskótásabb egy süti és mit tehetünk azért, hogy olyan ... sütisebb ... tudod, ropogós, elmálik a szádban típusú legyen....
Találtam is egy sor érdekes cikket, receptet, és az egyik commentben egy linket:
http://www.veoh.com/search/videos/q/Chips+for+Sister+Marsha#watch%3Dv19693935cKCC6Fbx

Nagy bátran ráklikk - elvileg itt szuperfinom kekszreceptek és hasznos tanácsok vannak!
És ezt kaptam:
"Veoh is no longer available in HUNGARY. If you are not in HUNGARY or think you have received this message in error, please go to veoh.com and report the issue."

Rutinos versenyzőként elsőként gondoltam megnézem a veoh.com főoldalát, hátha csak rossz a nyelvezet és nem a veoh nem elérhető, csak maga a video. De nem. Ugyanez az üzenet. Se egy email cím, semmi. Ha akarnék se tudnék hova üzenni.
Egyrészről nagyon utálom ha hülyének néznek: go to...report...
Amikor oda megyek ahova mondja akkor elvárom, hogy az Ő állításának megfelelően! legyen ott az amire hivatkozik. Alapszabály: Ha hivatkozol valamire, küldöd valahova konkrétan a látogatót akkor az legyen is ott!
Bármennyire triviálisnak tűnik ez a kitétel, mégsem az.

Elgondolkodtam. Egyik oldalról például valószínúleg nem vagyunk elég nagy piac, nem tudnak a magyar látogatóknak magyar hirdetést adni, ingyen meg nem ad semmit, nem közszolgálati médium ez kéremszépen. De mégis mikor nem lett az? Mert aki felteszi a tartalmát az nem hiszem, hogy ki akarna engem zárni. Az ő célja nem a pénz, hanem a sütikészítés fortélyeinak megosztása, szívjóságból, exhibicionizmusból, ....
Közben jön egy szolgáltató és dönt helyette.
Ezzel csak a következő bajom van:

ha tartalomszolgáltató vagyok: helyettem dönti el, hogy kinek sugározhatok, mindezt a megkérdezésem nélkül. Ha exhibicionista célok vezérelnek - és lássuk be a magántartalom jó része innen indul :), akkor milyen alapon dönti el Ő és nem én?
ha néző vagyok: milyen jogon dönti el a szolgáltató, hogy nekem nem jár az a tartalom? Milyen alapon sorol hátrébb, és miért hoz hátrányos helyzetbe? Ráadásul ez a fajta szegregáció abszolút tisztán pénzügyi. Nincs mögötte ideológia, demagógia, Csak az számit, hogy ott fizetsz-e a hirdetésért, a jogdíjért.

Persze lehet még egy sor más oka is annk, hogy ide nem szolgáltat. De egyet sem tudok kitalálni ami megindokolja ezt az önkényes lépést.
Pusztán földrajzi és fizetőképes kereséleti elhelyezkedés alapján vagyok másodrendű polgára a szabad internetnek. Nekem orwell jut eszembe. oink.

Csak remélni tudom, hogy a fennen hirdetett önszabályozás életbe lép és az ilyen kezdeményezések elhalnak, vagy marginálisak maradnak.

A követelményspecifikáció előtt: az Igények

2010-02-03T04:59:00.000-08:00

Eljön a pillanat amikor beesik az ajtón egy potenciális ügyfél, elmondja mit szeretne, mi pedig lelkesen elkezdünk tervezni. De mit is? Merthogy sokszor már itt félremegy a dolog.

Nem tervezni kell, hanem rögzíteni az igényeket, mégpedig lehetőleg olyan formában, hogy azokban ne szerepeljenek felesleges technológiai megkötésekre vonatkozó infok. Amennyiben tényleg van technológia megkötés, azt az igényfelmérés eredményeit rögzítő doksi egy külön fejezetében kell taglalni.
Akkor nézzük közelebbről az igényfelmérés eredményit dokumentáló irást, alias Igényspecifikációt.
(Ez a Követelmény specifikáció előfutára, egyfajta kérdőív, kérdéssor.)

Tartalmazza az Ügyfél igényeit. Triviálisan egyszerű... vagy mégsem :)
Mikor bejön egy Ügyfél és elkezdi mondani mire is gondol, mi lenne az igénye, akkor sokszor még Ő is hezitál, megerősítést vár és a reakciónk függvényében halad tovább a gondolkodása. (Persze van a másik fajta is - pontosan tudja mire van szüksége, netán még azt is hogyan kellene ezt megvalósítani.... de velük majd máskor)
Ilyen esetben nagyon nehéz megállni, hogy ne akarjuk elkápráztatni és minél nagyobbra felfújni a projektet már a legelején. Simán megtehetjük, akkor miért is ne? Mert egy nem pontosan körülírt fejlesztésnél nyúlósabb, nyálkásabb, ragacsosabb dolog kevés van.... (mondjuk egy kétéves amint segít csokisszütit sütni :)) Sok a hiba és vita lehetősége, a végeredmény pedig korántsem biztos, hogy minden fél számára kielégítő.

Igényfelméréskor nagyon figyeljünk, halljuk meg mit mond az Ügyfél és legföképpen a tervezett projekt mögötti üzleti szemléletet próbáljuk megérteni. Gyűjtsük szisztematikusan össze az Ő ötleteit, vágyait, gondolatait és ezeket írjuk le. Fontos, hogy tényleg átlássuk miről beszél, megértsük neki miért kell az adott fejlesztés.
Ennek a beszélgetésnek a végeredménye az Igényspecifikáció. Ebben szabatosan vázolva van:

Miért
Kinek
Mit
Hogyan/Hogyan ne

A Miért az üzleti vagy más elérni kívánt cél.
A Kinek a célközönség. Hiszen nagyban befolyásolhatja egy projekt menetét, hogy kik lesznek a végfelhasználók.
A Mit lesz a konkrét leírása annak, hogy az Ügyfél mit szeretne. Itt érdemes az igényeket táblázatba foglalni, fontossági sorrendet adva nekik - ez egy későbbi fázisokra bontásnál még jól jöhet.
A Hogyan/Hogyan ne részbe kerülnek az Ügyfél már meglévő tapasztalatai (pl. soha nem akar még egyszer lila felületet látni, mert fáj tőle a feje) és a technikai korlátok.

Ezt at Igényspecifikációt érdemes az Ügyféllel egyeztetni, aláiratni.

Tanácsadó válogatja: van aki helyben felvázol magában/magának több alternatívát, van aki kér 1-2 napot a javaslatok elkészítésére. Magát az Igényeket ha felmértük elég pár óra, hogy azokat formalizálva rögzítsük. A javaslatok kigondolására, leírására szintén nem tanácsos pár napnál többet szánni. Ezekből a javaslatokból még úgyis ki kell gyomlálni az Ügyféllel együtt az életképeset, majd abba az egy irányba kell sok energiabefektetéssel haladni és elkészíteni a Követelményspecifikációt. De ez már egy újabb post lesz :)

Hol kezdődik a használhatóság?

2010-02-02T03:05:00.000-08:00

Most biztos sokan rávágják, hogy ott amikor elkészül az oldal és használatba veszem. Ugye nem? :)

Az informatikában fontos a célok megfogalmazása egy projekt elején. Sajnos még mindig túl gyakori az a hozzáállás, hogy "csináljunk valamit, végülis megvannak a marketing anyagok", vagy "legyenek fent a termékeink és a telefonszámunk". De ennél rosszabbak is vannak: "leltározáskor legyen könnyebb az életünk, csináljunk valamilyen raktárkészlet követő programot", netán "szükségünk van egy CRM rendszerre, de azonnal. A pontos feladatokat majd még később definiáljuk".

A használhatóság ott kezdődik amikor elkezdünk gondolkodni egy oldalon, programon.
1. lépes: célok megfogalmazása
2. lépés: célok eléréséhez szükséges tevékenységek összegyűjtése
3. lépés: a lépseink megtervezése
Nem hiszem, hogy egyedül csak én tudok ilyen mondatokat idézni. Aki ebben a szakmában él és dolgozik, szembesül ezekkel. És ilyenkor sok esetben nem lehet nem-et mondani, csinálni kell.

Szóval, használhatóság kezdete.
Akkor lesz jól használható egy program pl., ha megfelel a céloknak, könnyen tanulható, kis energiabefektetéssel jó eredményt tudunk vele elérni.

De hol kezdődik ez? Annál az asztalnál ahol az ügyfél és a fejlesztő (pm, sales, bármilyen köntösben, de az informatika képviselője) találkoznak és elkezdenek beszélgetni.

Bóvebben a specifikációról, az igények megfogalmazásáról az aztechonline.info oldalon tudhatsz meg többet!

Weboldal típusok

2010-01-02T05:36:00.000-08:00

Sokszor hivatkozunk hírportálra, e-commerce oldalra, vagy gyüjtősite-ra. Ezek definiálása azonban nem mindig egyértelmű, főleg nem a laikusok számára. Szeretném bemutatni a jellemző oldaltípusokat és leggyakoribb hibáikat, előnyeiket.

Sokféle szempontrendszer alapján lehetne kategorizálni. Magán/kereskedelmi vagy mi a célja, esetleg kik szokták leggyakrabban az adott formát használni. Ezekre is kitérek, persze, de nem a kategóriával kezdeném.
Legyen elsődleges szempont a forma (á la műfajelmélet óra :)).

Klasszikus infromatív weboldal
Portál (itt elágazik: hír, tematikus, közösségi, gyűjtő,...)
Blog
e-commerce
Közösségi-tartalommegosztó
Specializált (pl. mail vagy mas action-site)

Forma és funkció

2009-12-27T03:07:00.000-08:00

Blog...

Próbálom a szakmai életemet összefogni és komoly szakmai oldalt létrehozni. Legtermészetesebb, hogy a jelenleg nagy népszerűségnek örvendő blogolásba kezdjek. Blogolok már jó ideje, de magánban. Megosztom az életünk szilánkjait azokkal, akiket érdekel. De ez legföképpen egyfajta személyes napló, amit magamnak írok, hogy emlékezzem azokra az apróságokra amik ma fontosak, de tudom, hogy el fogom felejteni őket. Pl. mikor jött ki fiam első vagy épp 8. foga. Ugye, hogy nem egy olyan esemény ami bevésődik az ember agyába örök életre? Valljuk be, még az anyák agyába sem :) De akkor épp fontos, érzelmek kapcsolódnak, netán sztorik. Ezeket írogatom már 4 éve. Mert erre jó a blog.

Persze közben olvasom mások blogjait is. Gyűjteményes blogokat, magán és szakmainak mondott blogokat is.
És itt jön nekem a borzasztó konzervatív hozzáállásom. Talán életem egyetlen konzervatív része :)
Nekem a munka az munka. Nem keverendő össze a magánélettel. Szeretni lehet (sőt! szerencsés), de van e mellett baráti kör, család, hobbik,.....
A szakmai blogok jó részében a szakmaiság mellett nagyon nagy teret kap, érzésem szerint a szubjektív Én.
Olyan mesélős, anekdotázgatós, volt ügyfelekkel példálozgatós, barátkozósak sokszor az oldalak. Mert ez a web, ma. web 2.0, vagy 3.0, vagy épp akármennyi.
Mert folyamatosan online kell lenni, jelen kell lenni, mert lekésünk, lemaradunk, ....
Pedig nem. A szakmai oldalak egyik kritériuma az én szememben az időtállóság (nem évtizedekre feltétlenül, de hónapra,é vekre igen :)). Nagyon sok kritérium van, a helytálló információk, hasznosság, stb. De most elsősorban az jutott eszembe, hogy ha blog formában akarom a reputációmat tovább öregbíteni, akkor azt hogyan is tegyem? Nyilván kvaterkázós, kávéházi stílus jelleggel, de tartalom szempontjából legyen helyénvaló.

És itt buktam meg teljesen.1. Mert nem akarok kvaterkázni. A személyes stílus fontos, de az nem mindig kell, hogy olyan "jóbarátos" legyen. Más a célom. És bár egyre inkább leértékelődnek a klasszikus (hehe, mondom ezt egy viszonylag fiatal médiumra vonatkoztatva :)) website-ok, mégis az a megfelelő forma. Ott lehet cikkeket írni, ott vizuálisan is csoportosítani -segíteni- a látogatókat, terelni és irányítani. Adhatok címkefelhőt, és website esetében sem egy rossz ötlet ilyent alkalmazni, de a tematikus struktúra véleményem szerint elősegíti a mélyebb megértést. (Lásd cikkemet a mai webezési szokásokról) A blogokban felületesebb, rövidebb cikkek vannak. Nehezebb kifejteni, elmélyülni valamiben.

2. A blogok a mostani keresési szokásokat szolgálják ki és az individuum kibontakozását szolgálják.
Nem rosszabb vagy jobb egyik a másiknál. Nekem pusztán azzal van egy kevés problémám, hogy amint megjelenik valami új, ami trendi, a régi elavultnak minősül. Holott mindkettőnek van szerepe, helye.
Nem vitatom (hülye is lennék :)), hogy az elmúlt 10 évben drasztikusan megváltozott az internet arculata. Kevés olyan médium van ami ilyen sebességgel változott volna az évszázadok alatt. És kevés olyan van, amire igaz, hogy a közvetlen fogyasztók formálták volna jelentősen. Mert bár az újságokat is valamilyen szinten a felhasználók -olvasók- formálják, hiszen az eladott példányszámok alapján változtatnak a szerkesztőségben, de azért ezek a változások elég lassúak és nehézkesek, valamint erősen személyfüggők: ha a főszerkesztő személye nem alkalmas az alkalmazkodásra, akkor a példányszám, olvasói levelek, ... feedback süket fülekre talál és nem változik érdemben semmi.

Az internet esetében azonban pont az ellenkezője történik. Mindenki beleszól, mindenki alakít rajta. Ez tök jó, örülünk. Csak a mindenki néha kicsit buta, esetleg nem lát tovább a saját orránál. Még ez is tök rendben van, hiszem idővel kihull az amire nincs kereslet. A probléma az amikor nincs egy réteg, egy -szakmai, társadalmi- közösség akik az addigi értékeket átmentenék. Jelenleg mindenki fel akar ugrani a vonatra (angolba azért ez jobban kijön: jump on the bandwagon :)). Én most azt látom, hogy inkább megfigyelés zajlik. Remélem a jövőben azért megtalálja a helyét nemcsak az új, hanem a régiből az is ami erre érdemes.

Keresés dominált információgyűjtés

2009-12-10T02:00:00.000-08:00

Megfigyelhetjük, hogy egyre inkább a nagyon célzott tartalmakat kínáló site-ok dominálnak. A keresések folyományaként nem böngésszük végig a site-oakt, hanem valahova -a keresés eredményeképp- bepottyanunk, majd ha a feladatot elvégeztük akkor választunk:

tovább maradunk
visszamegyünk a keresési eredményekhez és tovább ugrálunk
megtaláltuk amit akartunk, teljesen mást kezdünk csinálni

Öt évvel ezelőtt a felhasználók 88%-a keresőmotort indított el amikor egy új elvégzendő feladatot kapott (Nielsen Group).
Ez előtt a keresés céljaaz információ begyűjtése mellett egy-egy megtalált website feltérképezése, böngészése volt. Ma már ez is nagyon megváltozott: a felhasználók az információ kinyerése után nem bogarásznak tovább, nem érdekli őket az "egész". A keresett téma morzsáit rakosgatják össze. Éppen ezért sok a kontextusból kiragadott információ, amit a felhasználó a saját többi morzsája közé beilleszt, szintetizál. Azonban a teljes kép már egészen más lesz. És ebben a folyamatban elvész a Honnan fontossága.

Szintén a Nielsen Group kutatásaiból tudjuk, hogy minél könnyebb megtalálni az információ helyét annál kevesebb időt fognak az emberek ott eltölteni.

Végeredményben, mint felhasználó ez kifejezetten jó, hiszen borzasztó egyszerűen tudok bármiről információt gyűjteni. Azonban az egyes site-oknak ez eléggé rosz hír. (az e-kereskedelemmel foglalkozó site-ok kivételt képeznek)
2004-ben a következő tanácsok hangzottak el:

ne az egyedi látogatásokat mérjük, hanem a húséges látogatókat
kínáljunk egy szúk szegmensben mély tartalmat és ezt jól megírt, csalogató fejlécekben kommunikáljuk
használjuk mélyebbre mutató linkeket: lásd még vagy az oldal alján elhelyezett -akár a fizetős szolgáltatásra mutató- link
a tényeknél többet és egyedibben, saját nézőpontból mondjunk. A felhasználók értékelni fogják az egyedi stílust és visszajönnek később is
legyen lehetőség hírlevélre történő feliratkozásra

Használhatóság

2009-12-10T01:13:00.000-08:00

Valószínúleg senki nem fog velem ellenkezni amikor azt mondom, hogy borzasztó fontos, hogy egy site könnyen használható legyen és a közölni kívánt információ nagymértékben átmenjen.
Lényegében az internet is "csak egy" kommunikációs eszköz. Azonban a felhasználók célja ma már radikálisan megváltozott. Egyrészről az információra még jobban szükségük van, még könnyebben és még kevesebb energiabefektetéssel akarnak hozzáférni, másrészről pedig közösségi élményt is elvárnak már nagyon sok esetben.
De menjünk sorba. Maradjunk még az információnál.

Bár elcsépelt, de igaz, hogy a felgyorsult -tegyük hozzá, mihez képest?- világunkban az információ megtalálására és befogadására fordított idő jelentősen csökkent. Mivel a keresőkbe elég a keresett kifejezést beírni és a találatok között böngészni egészen újszerű az élmény. A kilncvenes években, de még akár az évtized elején is a felhasználók böngésztek, nézelődtek és websiteokon található linkeken keresztük navigáltak olyan oldalakra ami feltételezhetően őket érdeklő tartalommal bírt.

Aztán jöttek a linkgyűjtemények. Praktikus és hasnzos. Azonban elvette a böngészés, a felfedezés örömét, mivel tálcán kínálta az információhoz kapcsolódó oldalakat. Egyrészről ez valaki más preferenciarendszerét tükrözte, másrészről megfosztott a felfedezés örömétől. Persze mondhatjátok, hogy a felfedezés örömére nincs idő. Lehet. De a felfedezés magába foglalja a kutatást, elemzést és a folyamatos tanulást is. Ezek pedig pont olyan kompetenciák amikre mostanában nagy hangsúly kerül. Mindezekmellett a linkgyűjtemények remek kiindulási pontot nyújthatnak.

A keresőmotorok felívelése abból az igényből jött létre, hogy a felhasználóknak már nem volt elég a más szempontjai alapján válogatott szúk tartalom nézegetése, hanem elkezdtek elvágyódni a "dobozból", kinézni a "nagyvilágba". A keresők használata már sokkal közelebb van a valódi kutatás-elemzés-tanulás folyamatához.
Itt több szálon lehet elindulni:

a keresőmotorok manipuláltsága és a valódi információk megszerzésének módja
a keresési szintaxisok megtanulása, ráérzés, kutatási technikák
a saját környezet kialakítása - myXXXX - mikrokörnyezet, ahol biztonságban mozgunk